megrohadásaim

kedves gyermekeim!

mivel tetű lusta vagyok, ezért ezentúl kénytelen leszek itt megírni az új életvitelem rothadásait. innentől kezdve, csak egy-egy poszt elolvasása után leszek hajlandó külön kérdéseket fogadni a közönségtől. itt rend lesz és fegyelem basszameg!

szóval ott tartunk a lagymatag életemben, hogy eltelt egy csomó év a moziban és egyre nagyobb igényem lett arra, hogy gazdag és szép legyek. úgyhogy teljesen logikus volt, hogy felvetettem magam egy múzeumba mint fotóapparát kezelő menedzser. az is egyértelmű, hogy eddig túl jó dolgom volt a 11-12-es kelésekkel, és az éjjeli 3-4es fekvésekkel. valamint, hogy 3 emeletet kellett csak lekúsznom. úgyhogy, úgy döntöttem visszamenőleg is megszívattatom magam azzal, hogy ezentúl hétfőtől péntekig reggel 6-fél7 fele kelek és a halál heréjébe megyek el dolgozni. 

jelentem, lehet túléltem az első napot!

az ébresztőt beállítottam 6-ra hogy rezegjen egyet, majd 3 perccel később. a következő fél 7-kor szólt, és ismétlődött 10 percenként. úgyhogy már ki is pattantam az ágyból 6:40-kor. sikerült kecsesen elkészülnöm időre, és már suhantam is ki az ajtón 7:15-kor. megdöbbenésemre, azonnal összefutottam a szembe szomszédékkal, majd a liftnél másik két lakóval. há ki bír ki hajnalban ennyi embert? a ferencieken még csak-csak feldolgozható mennyiségű tag mászkált, de az impozáns árpád hídnál csak úgy özönlöttek mindenfelé a zombik.  laza bolyokba rendeződve meneteltek, ki tudja hová. szerintem csak statiszták voltak, mint a truman showban. az a telibehántolt busz is úgy megtelt mint az állat, há kinek jó ez?!

8 előtt beértem basszátok meg, ezt mindenki felírja a noteszába!! én pedig külön egy szarvasgombabőrfedeles emlékkönyvet veszek ez alkalomra. nyilván az ünneplés nem tartott sokáig, tekintve hogy lófasz nem volt még nagyon az épületben. a recepcióstól elkértem a műterem kulcsát, bementem 5 métert és észleltem, hogy a szoba közepére van baszva minden bútor lefedve fóliával és máris az orrlikaimba szökött a friss festékillat, úgyhogy körülbelül 10 másodpercet töltöttem a helyiségben.

átkotródtam tehát egy nagyobb szobába, ahol is egy kellemes méretű asztalt kaptam, rajta pár szétszáradt-rothadt virággal, úgyhogy máris otthon éreztem magam. tudtam, hogy fenn (fent?) kell tartanom a látszatok, így elkezdtem rendet rakni, minek eredményeképp találtam pl. egy zacskónyi kagylóhéjat, pár ragacsos üveget amikben valami folyadék volt, két maroknyi csavart és szöget, 5-6 db színminta szettet miegymást.

eztán bekapcsoltam a számítógépet, rátosztam a külső vincsesztert, így az elkövetkező 7 órát kb azzal töltöttem, hogy bámultam a töménytelen mennyiségű mappát, ahol össze-vissza vannak a fotók és különböző ásatási dokumentációk. ezeket elkezdtem kijegyzetelni, mint aki érti mit csinál (nyilván fingom nem volt semmiről és még most sincs). ezt minden arra járó embernek kifejtettem, hogy itt most kemény rendszerezés folyik.

pihenésképpen pedig, kibányásztam egy hat fogásos vacsorát a klaviatúrából, az egérből pedig a desszertet, beszélgettem pár újdonsült kollegával (akik amúgy nagyon kedvesek és segítőkészek, nyilván mert tudják, hogy mártoánett vérvonala vagyok). ami úgy nézett ki, hogy én csak arra tudtam koncentrálni, hogy ébernek tűnjek, és jókor vegyem elő a természetes bizalmatmegértéstjómunkabírást sugárzó mosolyomat. közben igyekeztem nem tudomást venni az olykor-olykor felbukkanó székelési ingeremről. egyszer elmertem menni pisilni, ahol is konstatáltam, hogy a jóbüdöskurvaéletbeittsohanemfogoktudniszarni.  úgyhogy át kell nevelnem az emésztésemet, hogy negyed 8-tól délután 5ig ne nagyon pattogjon. könnyű lesz...

holnap be leszek mutatva a felső szinten dolgozó embereknek, úgyhogy lehet drukkolni, hogy ne hagyjon cserben a megkapó arcmimikám.

asszem ennyi kedves gyerekek. most elhúzok aludni, mert nem bírom idegekkel, hogy 10kor akartam eredetileg lefeküdni. 

a rohadás legyen veletek!

kedves gyerekek! hatszáz éve nem írtam, és most se fogok, csak egy teljesen saját spontán ötlettől vezérelve, leközölném az évek során felgyülemlett kedves jókivánságokat kishenriktőő. fogadjátok hát szeretettel, ti kik úgyse olvassátok már a blogot....höhhö

eljött az év utolsó napja és manna ugy gondolta h meghekkeli nűűűűűűűűű kisblogját és megirja az jókívánságait vala

kivánok kisnűnek  erőt egészséget és mégtöbb alvást evést ivást 2008ban

anyámlányának kelbimbós brokkolisalátát zöldbabmártással az újév mindennapján mélyfagyasztva

kedves páromnak akinek nevét homály fedi kívánom magam

és köszönöm anyámnak hogy megszult neki azt kivánnám az ujévben hogy szüljön meg mégegszer és neveljen fel hosszúszőrű jegesmedvének mákkal

ésvégul kívánom magamnak az év elsőfelére a jó biciklizést minuszhuszban kedves dutchban nyárra a jónyarat télre a jószelet

köcsögöm KÖCSÖGÖM SZÉKEN

2009.

Ígyhogy által léptünk az óévből az ideibe, szokássá vált, hogy írjak valami szépet a kedves blogolvasóknak, -aki áll belőlem és abból a két csövesből akit nűű bérelt fel, hogy javítsák statisztikáit és akik olvassák még ezt a szemetet- de minthogy az idei évben nemtudom minek köszönhetően de elvesztettem telepatikus képességeimet, minek köszönhetően ráolvasással hekkeltem nűűűűűűnk blogját, kénytelen vagyok újfajta kedves moderálással megszületendő és talán a moderáciálás során által sem engedő kommentben értekezni saját magammal, mint más nyomorult halandó.
Kedves Bloggazda, nűűű!
Kívánnék Neked a tavalyi évhez hasonlóan, sok-sok kevés seggtörléssel járó szarást, mégtöbb fosást (mert valljuk be asserossz) és rengeteg neveddel fémjelzett WCpapírt! Kérlek, te is kérd MI URUNKAT JÉZUSMÁRIASZENTJÓZSEFET, hogy szívja ki az agyadat egy szívószállal, ha megdöntöd az abszinthrekordot, és ha mégegyszer 80FT veszteséggel zárod szép estéd!

Drága anyámlánya!
Hogy az isten áldjon meg téged is! Néked kívánnék sok-sok angyalkát, az idei évnél több aranyhalat és mégtöbb vedelést, csak amennyi jólesik. Remélem marad még néhány nem-ősz hajszálad a jövöévre is...

Anyámnak azt kívánom, ha már nem szült belőlem újra jegesmedvét, hogy legalább menjen vissza az idöbe és verjen agyon még félévesen!

Drága páromnak kívánom hízásra hajlamos, ámde igen dekoratív és kívánatos testem.

Magamnak azt kívánom, hogy rohadjak végre meg amikor faszságokat beszélek éshogy mégtöbb cigaretta járja át tüdöm vonalait mint a tavalyi évben, amikor is csak 2.033.330.333.048.377.151.447. karton cigarettát szíttam el...

Nem is tudom ki van még hátra, miután gyakorlatilag nem ismerek más embereket, ígyhát kívánok mindenkinek mindent...

Mánnamánna hozsánna

2010.

szavak nincsenek kedves magatokra Bazmeg.
isten áldja nemnyugvó vádzsájnátokat. a lakás nem kapta meg a beigért, sokáig várt, örömteli baszással járó szusszanás adagját ez szégyen. talán kevesebb alkohollal és a társkeresö weboldal "fasztkeresekMOST" rovatába beírással kicsit sikeresebbek lennétek (ha jó a béna fasz is)

újévi jókivánságim ezúton szeretném tudomásra hozni:

Kívánok tenmagamnak sok csípősfosást és kevés alkoholt 2010-re
Kívánok nűűnek (a sok csípősfosás mellett ami alap) egykét romantikus faszt (a faszt a szó fasz, pöcs tehát baszás értelmében gondolom nem hogy egy faszfejet érted)
Kívánok MS Tínek néhány vodkanarancsot és pár jól megírt esemest
Kívánok kedves páromnak, hites társamnak, férjuramnak, parancsolómnak sok áldást a jóistentől
Kívánok Mr Lecsónak lecsóban gazdag lecsós lecsót
Kívánom anyámnak hogy szüljön meg mégegyszer de idén ne jegesmedvének hanem Kemenes M. kiskorú elítéltnek
Ezenfelül kívánok mindenkinek egészséges, kiteljesedett, boldog szexuális életet és sok szerencsét, áldott húsvéti ünnepeket és jó petelést idénre is.

B.-né Hennácska, Manna

2012

micsoda örömök bekefosniiii. ahogy elnézem a képeket nemvolt gond a szellemjárásnak is beillő szeretet-torta étkezésse. csak egy dolog hiányzik a képből. ÉÉÉÉN. HÁMIAZHOGYÉNNEMZABÁLTAM MÉG A KIBASZOTTÉLEBEN PALACSINTATORTÁÁÁT. mostmegmondom ha lesz egykét (ezer) lyukas órám nyomatok palacsintatortát. kedves lakó-leszbikusházas-társ segítségét fogom kérni ehhöz a művelethöz.
megmondom őszintén hogy próbáltam kiválasztani a legfosabb szájbanáspángolt, kis művészi foscseppekkel áthímezve. azthiszem eme küldetésemet sikerült teljesíteni. a kétboríték meg taktika volt hölgyeim és uraim. és bevált basszamszájbasajátmagam egy vasalódeszkával BEVÁÁÁLT. höhöööö tudtam hogy kifogják nyitni az elsöt sáááá.
Köszönöm nű hogy mária emlékét egy kulcstartó viheti tova. höhö.
jáááj elmaradt az újévi bejegyzés. bázz valamelyik nap jutott eszeme, egyszer még hekkeltem is, aztn meg mindig bejegyeztem újévre.
hm... hát most milesz? hogy tud a világegyetem még működni?

szóval hát:
sajátmagamnak kívánom az újévre hogy tanuljak meg még egy nyelvet, hogy a többivel együtt (a magyart is beleértve) még az is összezavarodjon a fejemben. a végén szeretnék eljutni a kokakólás jegesmedve színvonalára aki csak lihegéssel és brummogással kommunikálva nézi a khöccsög kokakólareklámot...
kedves (immáron) uramnak kívánom (szokás szerint) csábos testem ami a zabálások következtében egyre jobban hasonlít egy bálnáéra. nembaj majd a zsírleszívás és a gyomorgyűrű (ami a következő évi fogadalmam) segít rajtam. ÉRZEM.
Nűűűűnek kívánom hogy az újévben igyon, zabájjon tova ami belefér, emellett megjegyezném hogy basszonmeg egy fókát apámhátán hogy ö nemhízik szarrá csakén... Fosa állagára vonatkozó jókivánságaim naponta átadom, azzal nem fárasztanám a kedves olvasóközönséget.
Komlósjucinak kívánok mégnéhánykilót érzéki testére.
Bééélabának kívánom hogy az újévben is látogasson meg ezerháromszázötven várost és lehetőleg szerezzen be egy krokodilt végre a galambok írtására..
anyámlányának kívánom hogy KOMMENTELJEN, ezenfelül kívánok egészséges és MANGÓBAN gazdag szexuális életet.
Új versenyzőnk Boriska néni és Guszti bácsi pedig a lehető leggyönyörűbb jókívánságban részesül: kívánom hogy még ebben az életben produkáljon egy nűhöz hasonló csodát hogy a rajongóknak legyen mégvalakit széttépniük.
NINCSTÖBBHOZZÁFŰZNIVALÓM

2013.

JÉZUSEREJE
most komolyan a tavalyi újévi jókívánságkommentre kell kommentelnem egy idei újévi jókivánságot???? HOVA JUT EZ A VILÁG??

elnézést kérek az egyhónapos késésér dehát LESZAROM höhö

NŰ MEGÖLLEK ha nem fossantasz ki magadból egy k*rva bejegyzést..

najó szóval SAJÁTMAGAMNAK kívánom a tavalyról beígért gyomorgyűrűt, az majd hátha visszatart az oktalan és mértéktelen étkezésrohamoktól jóbarátoknézésközben. a zsírleszívást jövöre halasztjuk, érdeklödés hiányában MUHHAHHA

kedves URAMNAK idén sem kívánhatok szebb ajándékot mint csábos és érzéki (nöiesen lágy mindeközben férfiasan kemény) testem, ami a hetente bekövetkezö tollasrajárástól remélhetöleg egyre férfiasabb lesz höhö

NŰŰŰŰnek kívánok minnél tartalmasabb reggelizéseket és sok gumipókot erre az évre, hogy öröm legyen minden nap. egészséges székletürítésre vonatkozó jókivánságaim pedig, ha írásban mindennap nem is, de lélekben percenkét többször átadom. kívánnék NűNEK ezenfelül sok kellemesen eltöltött órát a nyár leghűvösebb napjaiban kedves önmagammal és storylapozgatós testemmel, a mozibanbebaszásért és a táncolásközben hátütésért pedig különdíjban részesítem kedves NŰ

KOMLÓSJUCCANTÁSNAK kívánom hogy idén is annyi jegyet adjon el mint tavaly a TUGGYUKHOL és kívánok kellemesen eltöltött homoszekszualitásban gazdag évet

BÉLABÁNAK kívánok sok sok galambirtásban gyözedelmeskedö krokodilt és sok szép jobbos profilképet

ANYÁMLÁNYÁNAK kívánok a még a tavalyinál is több kommentet és MANGÓT, MANGÓT töretlenül, ezenfelül boldog együttélést és szépgöndörhajat kívánok még és mimást mint kedves tenmagammal eltöltött perceket a köbányai cukiban és holmáshol mint a színházbAN

BORISKA NÉNI ÉS GUSZTI BÁCSI: háténnemtudom, tavaly is lelettem baszva höhö... tudooom: egy jó lángost kívánok TUDJUKHOL önmagammal. höhö ez jólesz és kevésbé nehezen megvalósítható mint a tavalyi szépjókívánság

elmaradtam egy hónapot, dehát kinemszarja le a januárt (persze azon aze gynaponkívül khm.. höhö)

szépjóévet kívánok mindenkinek

szóval, kihagytad a 2011-es évet te fattyú!

kedves szeretetteljes gyermekeim, eme beszámoló nagy részét ittas állapotban sikerült kifossantanom magamból így fogyasszátok. rendszeresebb bejegyzéseket természetesen nem tudok garantálni, mert cseszett lusta vagyok, de ezt a históriát mindenképpen szerettem volna leközölni, hisz oly közel áll jeges szívemhez...

szóval nüüünk gyanútlanul virradt a 10ére mit sem sejtve az aznapi meglepetésekrőő, dehá ezért meglepetés! teljesen lelketlenül készült majd indult munkába, hogy végigzabálja illetve az alvás mezeit súrolva töltse a nap nagy részét, miközben maximum 3 jegy lekezelésében vegyen részt, ami nem feltételezett senkiben sem túl nagy elkötelezettséget a munkája iránt. de hát ezt nem is cáfolta soha, úgyh inkább beült egy filmet megnézni, a fantasztikus ünnepnapra hivatkozva. azt azért tegyük hozzá, h munkáját egy másik jegykezelő nevezetesen norbert úr látta el, úgyh mielőtt mindenki szívrohamot kapna kijelenthető, h senki sem maradt lekezeletlen jegyek nélkül. hurrrá!

főhősünk, már arról ábrándozott h pár órán belül otthon lehet és egy unalmas ám de szar filmmel megünnepelheti önnönmagát. a nap első meglepetése a keresztanyjának illetve annak porontyának megjelenésében testesült meg. kifejezetten főhősünk születésének évforulójára emlékeztek meg ezzel, egy kifinomult ajándékcsomag kíséretében. de ami igazán megérintette az ünnepeltet, h csak miatta jelentek meg teljes fizikai mivoltukban a helyszínen. csak h értse a nagy közönség, ilyen még tán sosem fordult elő. egy évben ha egyszer étekeztek egymással ezek a jóemberek. azt még hozátenné a szerkesztő, h mostanában igen nagy mennyiségű szakmai jegyet ajándékozott nüüü eme rokonának, úgyh annyira azért ne hatódjunk meg. ami jár az jár...höhhö, najónemjóvóttígy.

a következő váratlan szituáció akkor adódott, mikor az egyik utolsó film beengedése közben norbert (aki olyan szelíd, h nyereg nélkül is lehet rajta vágtázni  a mezőn) kellő határozottsággal, beközölte nüüünek, h be kéne ülnie a film első fél órájára. nüüü szokás szerint indokot várt, vagyis legalább vmi elfogadható füllentést, h miért üljön be arra a filmre amit má látott. norbert határozottsága elillant mint vándormadár ősszel, és kétségbeesve mondta, h ne kérdezzen nüüü semmit, így tudták csak megoldani, menjen csak be. nüü kis agytérfogata ellenére is felfogta a helyzetet és engedelmeskedett munkatársának szó nélkül. (najó egy norbinebasszámáketté...jahogyúúúgyakkójómegyekmá hozzászólás azé volt)

a film nézése közben nüüü agya folyamatosan pergett, vajh mi vár rá künn a zord világban. aztán megnyugtatta magát azzal, h bármily meglepetés is készül, az valószínüleg olyan emberek által szerveződik akik szeretik így nincs oka az aggodalomra. így már csak 600as pulzussal lépett ki norbert hívó szavára az előcsarnokba, ahol is be kellet hunynia a szemét és rábíznia magát embertársa vezetésére. ezt hangos vihogással kísérte, főleg mikor kedves ideiglenes szeme elfelejtett szólni h lépcső következik, ezáltal igen közel került ahhoz h önnön hibáján kívül vízszintes helyzetet vegyen fel igen hirtelen. de az akadály elhárult, józsi a gépész segítségével sikerült túlvészelni ezt a műveletet is, így már 2 férfi kísérte a vinnyogó jányt fel a setét és veszélyes galériára. pár lépés után megállás következett, majd a szem kinyitása engedélyezetté vált....

és hát kedves gyermekeim, olyat ti még nem láttatok! (legalábbis nüüü biztosan nem) a setét galériát hangulatosan világították meg a mécsesek amik a palacsintatortát vették körül. a mellette lévő asztalon, egy üveg pozsgás rosé csillogott a lágy fényben, h megmutathassa színének szeretetteljes mivoltát. nüüü szeme végigfutott a ragyogó arcokon, amik mosolyukkal viszonozták tekintetét azt kérdezvén magukban, h "ugye örülsz, ugye tetszik amit látsz?" közben a kis lángok vígan járták örömtáncukat a helyiségben, mindenki arcán, száján, szemén, szívén. az ember nem kívánhat ennél szebb látképet...

természetesen felhangozz a születésnapi dal is amit valószínüleg senki sem kívánt a háta közepére sem, dehát csak sikerült ezen is túljutni, h igazán helyet adhassanak az örömködésnek.
nüüü szeme elsőre megakadt egy másik szempáron ami mindenkinél jobban csillogott, az izgatottságtól, és a szeretettől. orsi alig bírta a stresszt, hiszen ez volt élete első palacsintatortája, majdhogynem már sikoltozva ugrált mire kiderült amit alkotott a 600 órás munkájával egyszerűen fenomenális! a feszültséget átváltotta a felszabadult hahotázás mindekét fél számára, igazolva az ügy sikeres kimenetelét.

a történet miszerint orsi 3 órán keresztül készítette a desszertcsodát, még ízesebbé tette az étkezést, amit a kellően fanyar és gyümölcsös rosé kísért végig az akkor már lámpafényben úszó galérián. a meghitt pillanatot még az olykor idegesítő üzemvezető sem tudta megtörni, még a "február elején nem tudom kiadni a szabadságokat mégsem"(kiafaszomkérteee??) illetve "az operaház kazánfűtőt keres" (....)megható témafelvetéseivel sem. ezen már csak röhögni lehetett...

és ezzel még mindig nincs vége a szépségeknek kedves gyermekeim! nüüü levitt egy kis maradék finomságot a tékás leányzónak, had kóstolja meg szeretet tortáját (khm én kérek elnézést...höhhö) ahol is még folyt a munka, jöttek a kölcsönzők rendületlenül. az egyik tag kiváncsian kérdezte, h ki a szülinapos. választ kapván, nüüü felé fordult h egy kézfogás kíséretében minden jót kívánjon majd eltűnt. pár perc elteltével azonban váratlanul visszatért, kedves határozottsággal (amivel norbert próbált élni egy órával azelőtt) megkérte a jelenlevő lányokat, h még vagy 4 percig ne zárjon be a téka. a megszeppent tékás biztosította arról, h így fog tenni nem értvén, h ez most miérhogyanmerre. természetesen a kedves jó nüüü nem bírta kivárni mivel sürgős üríthetnékje támadt(csak hogy hű legyen önmagához és a bloghoz) és elhagyta a helyszínt, h mire elvégezze dolgát keresés tárgyává váljék, hisz vmi történt addig a tékában! hujj de izgalmas remélem ti is izgultok nyájas olvasók, h vajh mi történhetett ezidő alatt?!

háát ha hiszitek ha nem, egy pincér bukkant fel a kávézó felől egy tálcát libegtetve a kezében amiben 4 pohár jó minőségű rózsaszín nedű örvendezett új gazdáinak, azzal a felkiáltással h hol is van a szülinapi ünnepség? szóval a kedves ismeretlen úriember gondolt egyet és egyértelmű tanúbizonyságot tet az emberi jóindulat létezésére...


így lett nüüü születésnapja váratlanul tökéletes és örök emlék!

ezt kiegészítvén még megemlíteném, h igen jól esett szülőapám meglepetés ebédje ami hortobágyi húsospalacsintát és utána saját készítésű mesés somlói gáluskát foglalt magában. valamint kisháá 800 borítékos agyfasz képeslapja máriával, a kedves smsek(márta volt a förszt azerbajdzsánbó), hívások, további fántásztikus ajándékok. majd a levezető ebéd édejószülőanyáméknál ahol megintcsak orgazmálni lehetett a párádicsomleves-dübárri+sültkrumpli-dédireceptbő nani által megalkotott csoda csokitorta kombinácijójátóó. hmmm! úgyh nággyon szépen köszönöm mindenkinek a közreműködést!!


dánke für di figyelem!

köhümm, szóval a boldogság felhőin túllibbenve jutunk el kedves gyerekek a harmadik illetve negyedik naphoz. jó lenne ha emlékeznék mi a faszt csináltunk. igen, asszem 600 évbe telt mire összeszedtük magunkat, h egy villamos maraton után, minek következtében az egész belem távozni óhajtott orális úton megérkezzünk L. H. és B. B. szerény hajlékába. ami igen nagyon otthonos és el tudnám képzelni az életemet benne, nade miért tenném, mikor nem panaszkodhatom a saját kis odúmra sem. odaadtuk a nászajándékot, amit R. O. hősiesen cipelt magával, a repülőtereken mint 600 kilós kézipoggyász, illetve végigvonszolta magát vele a városon. tapsoljuk meg! és, hogy megérte az a több órányi szenvedés, hisz egyértelmű jelét adta kedvenc párunk, h tetszetős az egyedi kerámiatál cukor kerámia kanálkákkal. úgyh köszönjük D. Gy.-nek ezúton is! bár úgysem olvassa ezt..

naszóval, a változatosság kedvéért pár hideg kaja belerepült a szánkba, h személy szerint én elkérkezzek a sokadik napomhoz amikor is semmi normális házi illetve főtt étel nem érintette szervezetemet s ajkaimat, de még csak beöntés formájában sem. azért csak megettem pár kiló hummuszt hobbiból. eztán Gy. T. távozott a helyszínről egyben az országból is, h újra csodálatos kis hazánk hangulatát élvezhesse. de kanyarodjunk vissza ahova kell. a lakás lassacskán megtelt vagy 30 igazmagyarral, h együtt tekinthessük meg az esküvőn készült nyolcszázmilliárd képet, amin olykor-olykor jókat vigadtunk. aztán sajnos felvettem a szokásos magatartásformámat, ha sok idegen vesz körül, néztem ki a fejemből és kussoltam.

úgyh felkerekedtünk R. O.-val, h még az utolsó esténket a városnak szenteljük. végre nem fordultunk a tömegközlekedés áldásos járműveihez, hanem sétáltunk a nyárias időjárásba torkolló közegben. meglepetésemre, ismerősnek hatott pár utca illetve bolt is, úgyh nagyon elégedett voltam magammal, h ilyen fantasztikus memóriával rendelkezem 3 év távlatából is. úticélunk a vereslámpás negyed volt, de előtte betértünk egy tudatmódosító szereket forgalmazó bolba, ahol is mimást vételeztem volna mint fülbevalót. aztán csak rá lettem véve, h kóstoljuk meg a zöldfűszeres csokoládét. ezt majszolgatva érkeztünk meg, az város legsürübb körzetébe, ahol is csoportokba verődve vonulnak a felajzott hímek, valamint a szolíd nyugdíjascsoportok, h megtekinthessék a kínálatot. az eslő pár hölgy annyira hasonlított egymásra, h azt is elhittem volna h klónozták őket. vékony test, méretes szilikon kebel, néhol sablonos csábmosoly. há nem lehet könnyű egész éjjel a kirakatban praktizálni. aztán jöttek a nyíltan unatkozó jányok, akik telefonálással próbálták elütni az időt, amig be nem tér vmi jóravaló fasz. a csúcs a kegyetlenül molett hölgy volt aki éppen vacsorázott. há lehet vkit ez izgat fel, énnemtom. közben a csoki elfogyott, a hatást vártuk, bár jelezte az eladó csaj, h ez igen lájtos, úgyh természetesen azon kívül, h cukormérgezést kaptunk, nem történt semmi. nembaj, ezért vettem a fülbevalót, az legalább megbízhatóan a fülembe helyezhető. hát mitnemondjak aznap se csaptunk bele az éjszakába, úgyh visszahúztunk a szállásra, ahol is elhatároztam, h én bizony másnap undorítóan korán felkelek, h legyen idő elbaszni a maradák 60 ajrómat.

csodák csodájára sikerült a művelet, és reggel 9kor már tudatomnál voltam. najó ez túlzás, de bekapcsolt az automata rendszerem és bepakoltatta velem a bőröndöt, meg  aktiválta az álcázó programot, ami tökéletesen azt a hatást kelti, h ébren vagyok. könnyes búcsút vettünk, kedves örökbefogadóinktól, majd a kedvenc tömegközlekedési járművemre szállltunk. és itt jött jól, h nem vagyok magamnál, mert ha hiszitek ha nem kis heréim, nem lettem rosszul! juhééé! most már csak arra kellett koncentrálni, h mire basszam el a pénzemet. a vonatállomáson előre megvettük a jegyeket, ezt se fogjátok elhinni, h nem okozott problémát egyszer sem jegyet vennem, se buszra se vonatra semmire, vhogy átkattant az agyam. persze első nap tejeskávét azt nem mertem kérni, csak h hű legyek önmagamhoz...de ezen kívül, megdöbbentően önálló voltam, gihhi. szóval úgy döntöttünk, h nem a 7ajrós csomagmegörzőre kéne elbaszni a pénzt hanem csodálatosan undorító szuvenírekre, úgyh végighuzogattam a szép fekete bőröndömet a belvároson.

vettünk 600 képeslapot, amin részben szép, részben agyfasz festmények díszelegnek. akkó ellátogattunk a virágpiacra, ahol volt kurvasok virág, meg virághagyma, úgyh azt is vettünk 3 csomaggal. deizgi. zöldfűszeres tea is került kedves lakótársam puttonyába. de a legfontosabb és legértékesebb cuccot, a modern árt márketen vételeztem. nézelődtünk nézelődtünk, egyszercsak megakadtam a szemem pár pacán amik igen kifejező női alakokban csoportosultak. regvest megtetszett úgyh, oda is somfordáltam. természetesen beleszerettem az összes képbe, mondjuk a legjobban egy 150 eurós csoda tetszett. aztán nagyon minőségi angol diskurálásba kezdtünk, a hölggyel aki festette meg árulta portékáját. örömét fejezte ki, h tetszik nekünk munkássága. elkezdett motoszkálni a fejemben, h esetleg venn kéne itt vmit, hiába basznám el a pénzem 80%kát rá. úgyh elkezdtünk tanakodni O.-val, h mi legyen h legyen, há venni akarok básszámeg! ezt próbáltam szánalmas angolsággal elmagyarázni a hölgynek, h vennék vmit mert úgy sem lesz időm a pénzemet elbaszni, úgyh mit ajánl. illetve melyik a kedvence. persze a 60 eurósra mutatott, aztán mondtam h esetleg maradjunk a 35-40es kategóriában. ésakkó beközölte h odaadja 40-ért a 60 ajrósat. há köpninyelnihugyozni nem tudtam. díííl! úgyh megvételeztem életem első eredeti kortárs művészeti alkotását, és teljesen beleszerelmesedtem és onnantól kedzve velem madarat lehetett fogatni. már csak képkeretet kell venni nekije, oszt felszögelem a hátamra.

végezetül, a belváros egyik kis szívcsücskében sikerült vásárolni még egy fülbevalót, valamit egy kis míves pipát ne kérdezzétek mi a fasznak, mikor úgysem használom. mondjuk végül nagymamámnak adtam, aki természetesen örült neki, még azután is h megtudta ebből leginkább füvet szokás szívni. majd karácsonyra veszek neki azt is, nemgond. Ó. is vett szépséges fülbeválót, csak őt közben kedvesen molesztálta az olasz álbertó vagykiazanyám, akinek a nyakában vagy 5 női lánc volt, meg pár karkötő a csuklóján. erről képek is készültek, rendelésre megtekinthetők. úgyh jókedvűen indultunk vissza kishazánkba, h aztán beledögöljünk a szmogba.

kösszépe a figyelmet!

Végre sikerült átaludni egy teljes éjszakát úgyh kicsit több energiával indultunk neki a nagy napnak. Orsi olyannyira, h mire felkeltünk Timivel és vhogy magunkba öntöttünk egy kávészerű csomós szart, má megjárta a belváros egyik részét és visszatért onnan. Kis ruhapróbálgatások után, sikerült eldönteni mindenkinek, h miben lesz a zzeseményen, úgyh nagy örömmel újra villamosra pattantunk nem kevés időre, h még megtekintsünk pár dolgot a városban. Há megtekintettük. Höhhö. Oszt húztunk a nemtom melyik utcába, a COC-ba ahol megrendezésre került Henrikék csodás esküvője.

Még be se tettük a testünket a helyre, Henrik má jött is ki, h hol a kis herébe voltunk, aztán mindenkit megölelgetett mint vmi megszállott, höhhö. Jóvolt! Majd körbenéztünk kívül belül, még alig voltak úgyh nyugodtan el tudtunk készülni az öltözőben egyben sminkszobában amit a klotyó testesített meg. Nagyonszépnagyonjó, már csak másfél órát répáztunk mire elkezdődött a szertartás. Nem várt megtiszteltetésben részesültünk Tímeával, az első sorban a nevünkkel jelzett székekbe helyezhettük magunkat!! Mögöttünk vagy 8 sorban foglaltak helyet az emberek, meg még volt aki állni kényszerült. Úgyh voltunk vagy 100an. Középen kis ösvény a leendő bevonulóknak. Elöl egy takaros asztalka, 2 paraván, fölötte egy kivetítő, valamint egy kis padszerűség a párnak. Ezeknek adtak sajátos keretet a sötétkék falak lufikkal díszítve, valamint a piros lámpák által szolgáltatott hangulatos világítás. A legérdekesebb tag egy afroamerikai öreg úr volt, aki az asztal mellett ült szótlanul öltönyben. Senki nem sejtette titkos küldetését…

Először egy képösszeállítást láthattunk, Henrikékről, barátaikról (gecc mi is benne voltunk Timivel!!!), Amszterdamról. Hna már akkor éreztem, h gyűlnek a könnyek mindenfelől a szemem sarkába. Aztán kis bevezető következett egy Bob nevű uraságtól, angolul, magyarul, hollandul. Há meg kellett zabálni ahogy tolta a magyart. Itt már keverednek a dolgok bennem, asszem ezután jött be az anyakönyvvezető aki még értekezett valamiről. És jött a várva várt bevonulás! Először 2 fiatalember jött röhögve, miközben szórták érzékien a rózsaszirmokat. Majd őket követték a gyűrűhordó kisjányok, akiket a rózsaszirom-szóró igazmagyar koszorúslányok követtek. Ééés ééés eztán lépett a porondra a nagyon édes és marha nagy zavarban lévő kishenrik kísérőjével aki egyben a tanúja is volt. Hát gyerekek, mindenki állva tapsolt és csak úgy cikáztak az érzelmek a teremben. Ezt fokozta Balázs belépője, amikor már minden hozzátartozó készen volt. Hozzátenném iszonyat jól néztek ki az ízlésesen összeválogatott férfiasan lezser, mégis az alkalomnak tökéletesen megfelelő öltözékükben. És ez még csak a kezdet nyájas olvasóim!

Az anyakönyvvezető hihetetlen profizmussal, humorral és lelkesedéssel mesélte el kedvenc párunk megismerkedésének történetét, (itt is külön meg lettünk említve Timivel, hisz velünk nem érezte jól magát Henrik a szimplakertben, ezért küldtük el a meleg bárba, ahol megismerkedett Balázzsal….gihhi) valamint közös olykor igen nehéz útjukat a jelenig. Közben ott ült végig mosolyogva, egymás kezét fogva, néha majdnem sírva fakadva, olykor-olykor egymásra nézve, a leendő ifjú pár. És az ember minden mást elfelejtve végre szívből tudott örülni és érezte, h a lehető legjobb helyen van. Nem tudok máshogy fogalmazni, katarzis élményt jelentett miután kimondták az igent és egymás nyakába borultak. Mindenkinek kívánom, h részesüljön ilyen élményben legalább egyszer az életében, de ha lehet minél többször.

Persze próbálta mindenki tartani magát, hisz még alá kellett írni a papírokat. És itt lépett közbe az úriember akiről halvány fogalmunk sem volt, h mi a funkciója. Odaadta a tollakat, és megmutatta mindenkinek, h hol írja alá…Amúgy nagyon édes volt ő is. Utána már jólesett volna egy kedves zsebkendő mert elindult az orrom is, dehá inkább szipogtam feltűnés nélkül tova. Megnyugtató volt a tudat, h balra tekintve Timi is hasonló gondokkal küzdhetett, de gondolom még jó páran rajtunk kívül. Eztán kivonulás, majd elindult a gratulációáradat 600 éven keresztül. Mi hálistennek az elején voltunk, így nem kellett sorba se állni, tehát az elsők között kezdhettük meg a zabálást. Igaz még akkor is kicsit remegő kézzel, há mindenkire nagy hatással volt ez az egész. Nem vagyunk hozzászokva ilyen szép beteljesült szerelemhez kedves gyermekeim.Az étkezés nem nyúlt hosszúra, mert hiába adtak bele mindent a drága hollandok, vhogy mégsem sikerült ételeikkel elvarázsolni. Mondjuk kívülről marha jól nézett ki az asztal telistele a sok izével, node hát nem tehetek róla h a perkeltre avagy a hortobágyi húsospalacsintára van kódolva az igazmagyar szervezetem. Úgyh muszáj volt alkoholhoz nyúlni.

Eközben folyamatosan kis beszédekkel különböző zenei attrakciókkal lepték meg az emberek az ifjú házasokat. Jó volt látni, h Balázs anyukája, testvére valamint legjobb barátja is kiemelte Henriket, h mennyire örülnek, h mellette találta meg a boldogságát Balázs. A hallgatóság egy emberként sóhajtott fel minden egyes meghatóbb momentumnál. Há kell ennél több? Kimondhatatlanul örülök kis Henrik, h megtaláltad a helyedet a világban minden szempontból, és h ennyien szeretnek titeket. Mondjuk nem lehet nem imádni a kis orcátokat, úgyh akire nem vagytok pozitív hatással az egyen székletet reggeldélbeneste…höhhö.

Noszóval volt itt, musical énekes aki meglepetésre énekelt, 4 fős magyar zenekar akikkel Balázs is énekelt egy számot, volt első tánc pulp fictionra csodálatos koreográfiával, meglepetés videó a kivetítőn Henrik munkatársaitól, akik a kvíínre tolták a pléjbeket miközben egymásba szerettek. Csupa kedvességáram hömpölygött végig minden egyes megnyilvánuláskor az est résztvevőin. Jött a szivárványszínü 3 emeletes esküvői torta, amit messziről úgy láttam h piros fehér zöld…khm. Nembaj majd egyszer elmegyek szemészetre. Bár egy percig jó érzés volt, h ilyen figyelmesek a hollandok. Namindegy.

Elkövetkezett a táncika időszak, amit egyszercsak megszakajtott egy performansz amit az emberek 99%-ka nem tudott hova rakni. Egy kurvának öltözött csaj konferálta fel önnönmagát és segítőjét kerri bresztszsóót aki egy fiatalember volt természetesen, hattyúfejjel megáldott tüllszoknyában erős sminkben lufimellekkel. A hölgy pedig egy méretes műkardot helyezett bugyingójába -ami természetesen egy falloszt szimbolizált- azzal táncolt, valamint csapkodta arcul magát miközben üvöltözve énekelte michael jackson will you be there című számát, ami teljes valójban ment háttérzenének. A fénypont számomra akkor volt mikor, fejen állva terpeszben villantotta ki fanszőrzetét a meghökkent közönségnek. Bár az se volt rossz mikor üvöltözve a műbrokiknak tűnő kardokkal verték szanaszéjjel a védtelen friss házasokat. Sajnos én vinnyogtam a röhögéstől, ez meg is lett örökítve 600x, node sebaj. Végezetül egymással szembe állították az ünnepelteket, hogy felolvashassák egymásnak a fecniken található mondatot: I'll never let you part, for you're always in my heart. Erre diadalmasan sült el a kettejük közé helyezett műpénisz konfetti ondóval.

Utána még 1-2 óra dánsz, miközben gurgulázott le mindenki torkán az álkohol. A bárpultos bácsi is pergett forgott kiszolgálás közben, ezért is néztük el neki, h nem tudta elsajátítani a fröccs bonyolult receptjét. A végén egyszerűbb volt Orsinak bort kérni jéggel. Ja, majdnem elfelejtettem, h volt transzvesztita is még az elején, csak annyira szart rá mindenki és inkább a házaspárral foglalkozott, h megsértődött és átöltözött civilbe. Mondjuk akkor se nézett ki sokkal jobban de mindegy…úgyh aztán kis vigadalom után kettő körül Gy.Tímea, R. Orsolya és Sz. Nóra félrészegen ugyanakkor nőiesen elegánsan eltávozott örökbefogadóikkal, burzsuj módjára táxival!

Tényleg egy életre szóló és érzelmileg feltöltő élmény volt! Nem véletlen, h a képeket nézegetve még mindig elfátyolosodik a szemem. Úgyh nagyon szépen köszönöööm!

Az úúgy volt kedves gyermekeim, h egy kellemes puskinos műszak után hazavágódtam 10 fele, h irdatlan gyorsasággal összepakoljam a cuccaimat, megtisztítsam testemet valamint parókámat, elkészítsem a szendvicskéket és 1 óra alatt annyit aludjak mintha 9-10 órám lenne rá. Végülis minden sikerült, a pihenésen kívül. Így a mindenen röhögjünk életérzés került előtérbe, amikor 3:20kor kivágódtunk a ház kapuján. Ott egy nagyon kedves angol leány várt minket aki csatlakozott a fantasztikus utazáshoz a háztól a reptérig. Csodálatos beszélgetéseket folytattunk vele angolul, aminek már az lett a vége, h mondtunk vmi angol szót (ami sokszor egy mondatot jelentett) és elkezdtünk röhögni. Hülyék voltunk mint a seggem, de legalább telekacagtuk a repteret. El is reppent így 2 órácska, és máris a repülő lágy ölébe fészkelhettük magunkat, h kómába esve töltsem az út hn részét. Orsi már nem volt ily szerencsés mivel ő ült középen és a mellette ülő úriember először egy vietnámi levest vagy miazanyámat étkezett ami szerinte rohadt büdös volt, majd tüsszögő rohamot kapott, míg nem jutott zsebkendőhöz. Én azt hittem csak félálomban voltam, de mivel ezekre egyáltalán nem emlékszem, valszeg erősen nem voltam tudatomnál. Tán jobb is. Komplikációmentesen landoltunk eindhoven kecses kis repterén, ahol rátaláltunk pár ismerős magyarra úgyh egymást erősítve vételeztük meg a buszjegyet ami a vonathoz vitt, ami aszterdamban rakott le. Úgyh 11 fele már a kerékpároktól és villamosoktól izzó amszterdami levegőt szívhattuk kis tüdőnkbe. Tímea segítségével megvételeztük a 4 napos páblik tránszport csipkárd-ot, így máris felpattanhattunk a 2-es vellamosra, természetesen szigorúan csak a becsekkolás után. Mer h be és ki is kell csekkolni a villamosoknál kedves gyerekek, ezt ne feledjétek ha amszterdamban kötnétek ki véletlenül. Tulajdonképpen ez beleivódott a dnsembe mivel 800x bemondta a férfiasan selymes hangú úriember a hangszórókba. Fél óra villamosozás után kellemes émelygéstől szenvedve érkeztünk meg szálláshelyünkre. Természetesen a rosszullét csak engem kerített a hatalmába, mert h ezek a retek villamosok gyök kettővel közlekednek, illetve élesebbnél élesebb kanyarokat vesznek be, meg 3 méterenként állnak meg, h biztosan kiokádjam magam magamból. De még szerencse h a nap további részében csak 600x szálltunk villamosra. Mert h nem pihengettünk a szálláson ahogy minden épeszű ember tenné, hanem belementünk a városba de durván. Az ajtón kipattanva eszembe jutott h a bőröndbe maradtak az esernyők. Há kell az nekünk?? Nemkeee há mér kéne amszterdamban csak 523 liter eső esik napontaaa….úgyh természetesen nem mentünk vissza, h fél perc alatt magunkhoz vegyük eme praktikus tárgyakat. Mit gondoltok szerelmetes gyermekeim esett e az a redvás eső aznap? Ííígyvan úúgyvan, párszázszor eláztunk mint a picsa, de legalább hideg is volt, h teljes legyen az összhang. Mitnemondjak, nem emlékszem kristálytisztán minden pillanatára az aznap történtekre. Mivel délutánra már elomdhattam magamról h másfél napja nem aludtam. Úgyh egyszercsak azon kaptam magam, h fél órája női és férfi nemiszerveket nézegetek különböző megtestülésekben a szex múzeumban. Ami egy ideig lekötött, aztán mikor az 1800as évekbeli fotográfiákhoz értem s csak nem akartak elfogyni a harcsabajszú merev bránerrel akciózó úriemberek kompozíciója a kislányos valamint unott arcú hölgyek társaságában, má visszasírtam, a modernebb pornóképeket ahol miszter 40 centis farok pózolt büszkén hetyke mosollyal az arcán, illetve egy hölgy nagy átéléssel kortyolgatott bele élete párja vizeletébe, hogy az agyon piercingezett és kifeszített női nemiszervőrl ne is beszéljünk. Úgyh mire a végére értünk eme kiállításnak belefáradtam a sok baszásba, hiába nem jutott túl sok szerepem benne.(most sem…) Pedig el kell mondjam kedves gyerekek, h minden második percben szembe jött velem életem párja. Én nemtom ezeket tenyésztik e ott, de a többiek csak a folyamatos sóhajtozásaimra lettek figyelmesek. Meg h néha elhagyta a számat egyegy  ilyennincsgecci, háezkész. A fennmaradó időben meg felsikoltottam h deeééédesaza kutyaaa! Biztos idegnyugtató hatásom lehettem…Nodeminegy ezután tova haladtunk egy kocsma szerüségbe, ahol végre találkozhattunk henrikékkel, igaz a lelkesedésünket palástolta a nem túl magas energiaszintünk, mely leginkább egy friss halottéval vetekedhetett. Úgyh durván élve először egy teát majd egy kávét fogyasztottunk el 2óra alatt, h készek legyünk a elhantolásra, ami csak azért nem következett be mert ahhoz se volt  elegendő erőnk. Úgyh visszakúsztunk a szállásra, ahol gyorsan megajándékoztuk örökbefogadóinkat egy igazmagyar borral és egy még igazmagyarabb rubik kockával. Nagy volt az öröm a háznál, úgyh álomra hajtottunk megfáradt fejünket, h másnap legjobb formánkban tündökölhessünk aaaaz ESKÜVŐŐN!

fántásztikus telefonos kárrierem jó pár éve kezdődött, mikoris visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam egy picakutató cégtől. adtak mobilfeltöltő kártyát, kérdőívet, és magányszemélyekkel kellett folytatni minőségi társalgást arról, h vajh mire szavaznak mi legyen a neve a soproni sör alkoholmentes változatának. soproni szűz, soproni alkoholmentes, vagy soproni a faszomseemlékszikmámivoltmég. csodás élmény volt ez, anyámlánya is alátámaszthatja. akkor persze megfogadtam, h sohatöbbet ilyet, mint ahogy azt is mindig megfogadom h a piafba többé a retkeséletbebenemteszemalábam. dehát ismertek kedves gyerekek, mindig nagyon be tudom tartani magamat magamhoz...

érettségi, majd kemény fél évnyi főiskolába járás után, bíz munkát kellett találni. hála a kis herének manna egy nívós ugyancsak piackutató cégnél helyezkedett el ahol is a változatosság kedvéért telefonálgatni kellett. mitadisten csak bekerültem oda ahova még azt is felvették aki nem akarta. najó egy néni volt akinek még ide sem sikerült bekerülnie, lehet nem tudta használni a telefont kitudja. mindegy, sikerült hát napi 8 órában ülni egy fosrekesz irodában, és hívogatni a cégeket, h mik az adataik ill. jó-e ami az adatbázisban szerepel. csodálatos, időszak volt ez a szánalmas kis életemben kedves gyerekek! főleg mert kelhettem reggel, h 9-re beérjek ami természetesen sosem sikerült, márha egyáltalán hajlandó voltam bemenni és nem jelentettem beteget, kb. úgy három naponta. mint fénykoromban gimnázium alatt, járkáltam a körzeti orvoshoz, előtte kapargálva a torkomat h jajdefáj, vagy lázasodom esténként, esetleg cifrásan fosok alkalomadtán ha nincs jobb dolgom. szerencsére az orvos úr pártner volt a színjátékban. ő ugyanis olyan profi, h úgy vizsgál meg a sztetoszkóppal, h hozzá se érinti az emberhez, max fél századmásodpercre. nemgond így kvittek voltunk, bár horvát doktor nem csak nálam vizsgálódik így, hanem az igazi betegeknél is. de hadne kelljen őt is fikáznom, hisz annyi szép igazolást köszönhetek neki.

hiába nem töltöttem túl sok időt ezen a szent helyen, sikerült elsajátítani a gyors bemutatkozást. jónapotkívánokessznüüüvagyokabellriszörcskáeftétőlelnézéstazavarásértazérthívommert... a mellettem ülő hölgynek ez sem sikerült mert rendre bellricsörszöt mondott bellriszörcs helyett, aztán jött a kémünk aki hallgatta a beszélgetéseinket, h tán nem így kéne. én akkor nem bírtam rávenni magam h kijavítsam, örültem h nem baszom ki az ablakon az egész irodát. közben volt lehetőségem egy másik piackutató cégnél is telefonálgatni, ott orvosi rendelőket hívtunk h milyen gyógyszereket alkalmaznak a cukorbetegeknél... száúvál,  igen gyorsan új munka után néztem, és akkor sikerült elhelyezkednem kedvenc mozinkba. de itt még nem ér véget a törénet kis cupákos szíveim, hisz a puskinba is van ám telefon! nem csak van, de csereg is basszameg.

az első felvonásban még nem mertem felvenni, de miután sikerült újabb kemény fél évet eltöltenem egy felsőoktatási intézményben (de mindek...) és visszakerülni mégkedvencebb mozinkba, nem voltam rest felkapni és beleszólni. talán jobb lett volna ha nem teszem párszor...

általánban, csak megkérdezik mikor megy ez meg az a film, lehet-e foglalni, hogy működik a nyugdíjas bérlet, nincs ezzel gond. de amikor a néni gyök kettővel megkédezi milyen filmek mennek aznap és melyik miről szól és mire elmondom elfelejti majd újrakérdezi azmánem értitekugyeazmááánem. sajnos mikor harmadszorra kérdezte újra h mikor kezdődik a film, hát nem vagyok büszke rá de rábasztam a telefont. mondjuk asszem beengedésem is volt, dehá egyszerűen nem fogta volna fel, h erre én nem érek rá.

aztán jött a nagy klásszikus, mikor még nem tudtuk mekkora üzlet lesz a bábos cucc. egy hölgy érdeklődött h hány perces egy előadás, kérdeztem gábort hány perces a bábos dolog (már akkor majdnem kibuggyant a szokásos stílusom de tartottam magam) aztán bééélabát kérdzetem 2x de nem kaptam választ, csak akkor mikor már ingerültebben úgy kérdzetem h hány perces lesz eza bábos fos. akkor azt hittem, jó technika ha a telefonkagylót ráhajtom nőies felsőtestemre ami elnyeli a külső zajokat, dehát sajnos idomaim nem elég fejlettek ahhoz h eleget tegyenek eme elvárásnak. így miután a hölgynek válaszoltam h kb 50 perc, kifejtette h változtatnom kéne a hozzáállásomon mert ez tarthatatlan. khm, ha tudná h ez még érzelmes kis pillangófing volt ahhoz képest amik néha elhagyják orcámat. namindegy, azóta a bábos fos van, és igen jól megy!

cserr-cserr: -puskinmozijónapot! -szeretnék 22 jegyet foglalni. -oké, merrefele szeretnének ülni, nagyterem 13 soros. -egy pillanat. -eltelik 3 perc, 5 de kuss van. énmá mondtam, bééének h ezmiezmá há most mivan. má röhögtem h ilyen nincs, meg h nem vagyok ét telefonközpontos. erre beleszólal, h akkor sikerült? kérdem, h mi? a jegyfoglalás. mondtam, h utoljára azt beszéltük, h kérdeztem hova akarnak ülni erre azt mondta h pillanat, majd vártam 6 percet. hna erre akkor a nagyon minőségi telefonkábel feladta szétkapcsolt. azért még sikerült beletolnom szétkapcsolás előtt a recsegésbe h basszameg. aztán csak visszahívott lefoglaltuk a jegyeket, miközben már röhögtem, neki meg már mindegy volt hova ülnek csak legyen vége ennek a frenetikus telefonbeszélgetésnek.

csirr-cserr! nem veszem fel basszameg. cserr-cserr-CSERR! najóvan gecc: -puskinmozijóestét! - hátszóvaléntehátszóval dévédét vettem és akkor most ha szóvalhát visszaviszem akkor a dévédé árát szóvalakkor levásárolhatom mozijegyre? -mi a baja a dévédének? - semmi, de szóvalakkor ha megvettem a dévédét és haesetlegszóvalhátvisszaviszem akkor levásárolhatom mozijegyre? - nem sajnos ilyen lehetőség nincs, nálunk. ezzel nem tudunk elszámolni. sajnálom. -de akkorszóvalakkor mozijegyre nem? - nem, sajnálom. -ésha visszaviszema  dévédét akkor mozijegy? -nem sajnálom, biztosan nemtudjuk ez megoldani. elnézést. - hát jó....

fél perc múlva. cserr-cserr! emberek én tényleg nem veszem fel basszameg. tudtam h ő lesz, de csak felvettem. - puskinmozijóestét! - vettem egy dévédétésvisszaviszemakkor...- nem sajnos nem. nem?- nem.-akkor....és csend. ez volt a második eset amikor leraktam köszönés nélkül a telefont.

 csereg a telefon. felkapom, belebúgok a nőiesen telt hangommal: - puskinmozitesshhhék. - jónapotkívánokmikormegyaaa....- a királybeszéde? - dehát én hankómiklós vagyok! - ezt tudom, csak gondoltam segítek a film címével, mert nem jutott eszébe. - adja bálintot!- sajnos nem tudom, mert jegyet ad el. csattt-kattt...

úgyh még mindig vidám az élet puskinfalván. ja, a most végetért telefonos munkáról azért sem írok, me megbaszhatják, de persze volt az is... de ki tudja mi lesz még?

árgentín díszbemutató, de kit érdekel, ha utána borkóstolás. nem szoktam nagyon érdekből kokettálni, de éreztem zsigerből h a boros faszival jóban kell lenni. segíthetek valamiben? persze van hütő a gépházban oda fel lehet vinni a 2 karton fehérbort. igen és hogy jött a borászkodás? ahha, és mit ajánlasz mit kóstoljuk? áá, de érdekes, igen kérek még. igen, kicsit savas, de finom. persze megkóstolom a vöröset is. ha lesz időm segítek töltögetni (ekkor már okádtam magamtól). ha esetleg venni szeretnék most egy üveg fehéret, az hogy eshet meg? jajj jujj nincs értékesítés, max ha elmegy a főnök. végül egy épphogy megbontott fehéret kaptunk. nade ott volt a pénztárban még egy karton (6 üveg van benne) mos micisnáljunk, lehet h elfelejti? rakjá rá baze pestiestet, de baze az milyen gáz már, ott a szemeteszsák azt tosszad rá. de hát ez kissé szánalmas nem? kit ééérdekeel. (már mindhárman jó hangulatban voltunk, megjött a bátorság a szánalmasságra is) rakd rá akkor a szemekbe zárt titkok szórólapját, és ennél a mondatnál meg mikor rápakoltunk éppen 40 darabot belőle akkor toppant be a boros úr, h akkor ezt most elvinném, remélem ott állt a pénztár ajtaja előtt már vagy 5 perce h végighallgathassa a kis tanácskozásunkat.

így maradt az a 4-5 deci bor a belünkben amit kóstolás címén fogyasztottunk el, meg a hn üveg szárazfehér amit elraktunk. kár azért a kartonért, de jó volt így is, kössszépe!

mint azt esetleg már ti is tudjátok, évente nyáron egy hétvégét alsón tölt az essz família háromnegyede. általában ezek a programok nem szoktak elmúlni álkoholfogyasztás nélkül, de eddig maximum a hús állaga bánta. most viszont fater bekeményített rendesen, köpni nyelni nem volt időnk olykor-olykor.

az eset úgy kezdődött, hogy a telek helyett rögtön egy borpincészet felé vettük az irányt. péntek este 8: állva elfogyasztott fröccsök, mellé ülve elfogyasztott fehér száraz bor. én csak 2 deci rosét szopogattam miközben éheztem. pár üveg bor vételezése után már indultunk is a telekhez végre, ahol a kipakolás után megnyílt a fröccscsap, mondanom se kell nem nekem. márta és fater úgy itták mintha kötelező lenne, nemgond akkor má lefostam mert ételhez jutottam. a táplálkozás után (amit fröccs kisért egyeseknek) elért minket egy igen fürge és villámos vihar. mi ezt mártával néztük a ház nyitott ajtajából, faterék még lenn maradtak a konyhában (ami aki még esetleg nem tudná egy szinttel lejjebb foglal helyet). egyszercsak mikor már mély áhitattal néztük mártával a villámokat és hallgattuk az esőcseppek ritmusos földetérését, fater megjelenik tágra nyílt szemekkel vmi zacskóval a fején megkacagva az újratalálkozás örömét. akkor mártonnal már nem bírtuk nevetésbe torkolltunk mink is. tovahaladt a viharnézés pár csepp fröcsikével. ilyen csendesen és egysíkúan telt hát az első este borfalván.

másnap étkezéssel indítottunk, akkor azt hiszem nem csorgott sehonnan a bor, bár ki tudja, sokáig aludtam. majd kipihentük pár óra alvással a reggelit amit sikerült úgy 11 fele elfogyasztani. 2 fele viszont elindultunk a bortúrára füredre. 200 méteren borpincészetek kis bodegái, mártának és faternak ez jelentette a kánaánt. én nem óhajtottam vedelni, de csak el-el fogadtam néha egy pohár rosét. egyre több időre tűntek el a fiúk, az asztaltól és egyre mosolygósabban tértek vissza alkalomadtán. aztán fater jött h át lett baszva, ő mindig tisztességgel megitta az egy deci kóstolót, márta viszont cselezett és rutinos borkostolóként már csak fél deciket fogyasztott mindegyikből. így fater kicsit megpihent az asztalnál. viszont akkor sajnos nekem volt lehetőségem márta mellett fogyasztani, ami bennem is elindított egy folyamatot. mire már mindenki igen jókedvű lett, haza indultunk. természetesen útközben beugrottunk az előző nap is meglátogatott borpincészetbe. ott ki tudja mi történt, fater biztos nem tudja mivel másnap már nem emlékezett rá. nem gond vásároltak ott is még egy üveg bort vagy kettőt.és elérkeztünk a nap azon részére ami igen veszélyes és izgalmas. részegen megsütni a sok húst és zöldséget. hűséges olvasóim tudhassák, hogy ezt nem mindig sikerül abszolválni édesjó apámnak. de hála a pénisznek most ott volt az ugyancsak ittas márti aki megsegítette ezt a műveletet. ők szépen elsütögettek, közben természetesen megkóstolva az újonnan vett bort.az étkezés balesetmentesen zajlott le, a desszert hozzá egy kis fröccs volt. az emeletre felmenés már kicsit nehezebb feladatnak tűnt. márton bejutott az ágyába, fater viszont megpihent a teraszon. pár óra elteltével újult erővel és nagy lendülettel sikerült megtennie 3 méter a nagyszoba ülőgarnitúrájáig. asszem hajnali 4fele sikerült elfoglalnia az eredetileg alvásra szánt helyét.

és elérkeztünk az utolsó naphoz, ami megkoronázta az előzőket. ébredésemet aznap sem siettem el, így nem tudom pontosan mennyi vájn fogyott el mire lekúsztam enni. kis szöszmötölés a kertben, gyümölcsszedés, pakolás és máris kész voltunk az indulásra olyan 2-3 fele. dexterke miatt elöl foglaltunk helyet (jaj de retek vagyok annyira italközpontú ez a bejegyzés h nem is említettem h a kuta is velünk tartott és szőrös volt végig meg lesántult 3 napra...) édesjószülőapám mögöttem helyezkedett el mellette márta, aki aznap kivételesen asszem nem fogyasztott alkoholtartalmú folyadékot. ja igen mert picsa másnapos volt, nem bírta a stresszt. bezzeg fater, fater elég tompának tűnt az út első negyed órájában. kis szunyókálás majd mocorgás. egyszercsak furcsa mozgást érzékelek a visszapillantó tükörből. csak márton falfehér arcát láttam, majd sajnos hátrafordulván konstatáltam, hogy itt bizony kemény okádás történik. gondolom nem vagyok egyedül kedves gyerekek, azzal h ilyenkor megjön az ihlet minden más ember számára is meglátja a megemésztett a görögdinnyés bort. pár perc elteltével sikerült félreállni, mindenki igen gyorsan kipattant a kocsiból, mélyeket lélegezve miközben elhagyta a szánkat egykét azistenbasszamegháezkemény.

márton mint a pszichológusnál kiöntötte szívét-lelkét, hogy az utolsó pillanatban rántotta ki a virágokat a zacskóból amit odanyújtott a hányás elkövetőjének. igaz így is az eleje a pólón landolt. én közben áldottam miurunkjézuskrisztusanyjátapját h nem a tarkómra loccsant minden és nem én ültem mellette. fater közben kihelyezte az impozáns zacskót termékével az autóból. majd levette pecsétes pólóját, amit ugye pótólni kellett valahogyan. mimással mint éva biciklis felsőjével, ami babakék volt és fater hasának a feléig ért kb. így álltunk az út mentén, mártonnal káromkodva majd má röhögve. má mindenki röhögött, fater kicsit kótyagosan ugyan de érezte h ez már az a pillanat. majd visszaültünk az autóba és ezzel be is fejeződött alsóörsi nyaralásom. 

másnap fater felhívott h elnézést kérjen, sajnos mielött azt mondhattam volna h semmi gond kitört belőlem a röhögés. írtam is egy smst mártonnak h sajnáltam is dehát nem tudtam visszatartani. a válasz a következő volt: engem is, kiröhögtem én is, aztán mondta h te is...hát ez van, höhö

hát ez van