muszáj felszólalnom, a pár órája bekövetkezett pezsgés tiszteletére amit itt lehet tapasztalni retekfalván. végre megint láthatom azt a fantasztikus összhangot ami a káromkodás közös szeretetéből és egymás iránti odaadásából fakad!

újítást javasolnék a blogbabele, mégpedig h itt lehet majd ezentúl dühöngeni. bárkinek mármilyen feszültség gyűlik össze szervezetében, itt kiadhatja magvas gondolatait büntetlenül. legalábbis én nem fogom büntetni. ha már én megtehetem ti miért is ne?

elmesélném egyik kedves most nyáron történt hétvégemet a balatonnál. eddig nem szerepeltek konkrét emberkék írásaimban, magamon kívül, mindig próbáltam figyelni arra h csak magamat égessem mást ne nagyon. de ennek most vége! bruhhaha

noszóval, nem túl nagy lelkesedéssel indultam balatonra kedvesjó édesapámmal, bátyámmal és édesjóapám barátnőjével, mivelhogy mi a retkeshalálkékereslópéniszét fogok én ott csinálni. és télleg semmit nem tudtam csinálni. ennyi, köszönöm szépen.

najó, sikerült első este szétzabálnom az orcám, ami egyesek szerint kerekded...de nem ez a lényeg, ez teljesen kellemes volt. másnap felkeltem reggel 8 fele, mert testvérem ruhaneműket óhajtott vásárolni a veszprémi teszkóban. miccsoda izgalmak, megkaptuk a kocsit, és mint igazi fenőttek, nekivágtunk a nagy útnak ami legrosszabb esetben  is 1 óra alatt megjárható, nade háát nehogymár hűtlenek legyünk önmagunkhoz! csak sikerült eltévedni, a napszemcsisegykezesvezetés közben! megsúgom, de lehet ti okosak ki is találjátok, h nem én vezettem, mivel a jogsim még mindig az okmányiroda vendégszeretetét élvezi. nászóval, veszprém nagy városi forgatagában sikerült eltévedni és elmenni a halál faszán túl is székesfehérvár felé. (eközben édesapám a füvet nyírta a tűző napon, az egy üveg borral járó doppingolást élvezve és dalolászva ugyan azt az egy sort) kis kitérőnk után ami kb 1 órát vett igénybe, máris visszataláltunk veszprémbe, ahol megint sikerült a 3 lehetséges útvonal közül a második rosszat választani. de egy jómunkásember segítségével csak a gúúte irányba kezdtünk el száguldani. köszönjük neked jómunkásember! a teszkó veszprémben is nagyon egyedi és az ott előállított pizza is ugyan olyan fantasztikus ízekkel van megáldva mint itthon. namindegy, 2 3 órás késéssel sikerült visszajutni a nyaralóba, ahol fater nem csak a füvet nyírbálta hanem a bort is elég rendesen, de nemgond há pinpongozzunk! ez megint csak elvett pár órácskát az életünkből, meg kivégeztek nemkevés sert is (a jó igazmagyar egysoros nóta is elhangzott párszázszor), gondoltam jó lesz ez ha így folytatódik hiszen már legalább délután 3 óra van... 7 kor én már próbáltam elmenekülni aludni pár órácskát, mivel nem voltam(vagyok) hozzászokva a délelőtti keléshez, de mire sikerült elsuhannom a pingpongasztal mellől az ágyba, jött a kedvenc programom: megyünk a szomszédszomszéjához lacibához. lacibáró tudni kell h szerintem életében nem ivott vizet, illetve ivott biztos, ásványvizet borral. a bácsi 500 éves, büdös mint az állat, de legalább itatja a népet az ótvarabbnál ótvarabb borokkal, pálinkákkal. édesjóapám ülni alig tudott már, de csak leherpintette a kis borocskát( talán ha egyszer elénekelte az egysorost). mártini járt a legjobban, hisz megnyerte másik két ember bor adagját is, akik nem bírták az ezzel járó stresszt. én legyűrtem a jóízü bort, mint a felest, hátha úgy túlélem. aztán jött két néne akik megmentettek minket mert rájut fogva, h nem akarunk zavarni visszasprinteltünk a nyaralóba, (fater nemfutott egyéni csúcsot). jött a tűz megrakása, begyujtása, és a flekkenkék megsütése időszak, ami ííírdatlan hosszúnak tűnt, és az is volt. ahogy fater, precízen gyökkettővel, próbálta rárakni a húsokat a rácsra, az egy dolog h majdnem ráesett az egészre, ülésből, de amikor majdnem ráaludt a pihepuhaúsokra miközben próbálta megfordítani őket, akkor már kezdtem sejteni h én abból a húsból nem fogok túl sokat fogyasztani. (főleg mert vagy 2 órán keresztül egyszer sem fakadt dalra) nembaj közben mártinnal, sütöttük azokat a húsokat meg zöldségeket amik a végére is fogyasztható állapotban maradtak. a felénél látom fater eszi a szénfekete csontot...nemgond asszem ettől a tápanyagtól felélénkült mert énekelt egy keveset ha jól emlékszem az egysorost, de nem vagyok biztos benne... az étkezés csak elérkezett és jóízüen ettem, azt amit nem is láttam mert kint majdnem a tök sötétben sikerült ezt lefolytatnunk. a menü: flekken pmellből, meg desznóbó, sült zöldségek (padlizsán,patisszon,hagyma,paprika,paradicsom), főtt majd sült burgonya , és a desszert nagymamaféle aranygaluska vanília öntettel. hhhhmmmm a vacsora vége fele sikerült pár, művészi képet csinálni az asztalt körülülőkről, fater igen fotogén volt ha jól emlékszem...gihi. szóval végülis balesetmentesen zárult a nap, másnap megmá reppentünk haza. hná asszem megint feledhetetlen élményekkel lettetek gazdagabbak ezt az izgalmas és fenomenális történtete olvasva. tudom else hiszitek h ilyenek is történhetnek, de bizony szavamat adva ez velem történt!