hát kéremszépen most már profi túrázó vagyok. de ne kocogjunk ennyire előre, mire az lettem...
a terv az volt, hóóógy találka, kimenés, felmenés, túrázás, ottalvás, lemenés, hazamenés. nade hát ez kurva unalmasan hangzik nemdebárde? ezért kicsit feltupíroztuk, természetesen csak azért, h emitt megoszthassam veletek eme esetet, is.
a találkákkal még csak max hn órát csúsztunk, dehát ez az ámátőröknek is megy. testünket tehát szentendre felé tereltük bejjával, edemmel, a két ebbel és jómagammal. csodás napsütés várt ott ránk, dexter szakálla néha meg-meg lobbant a szélben. érkezésünket megünnepeltük egy feles forrócsokival. énmeg fényképezni kezdtem mint vmi kedves túúrista, utána mentünk lángosozni a kis lépcső melletti vendéglátóipari egysébe.
aztán jött az ötlet, hogy igyunk má meg egy freccsentett freccset, há igyunk mérne tennénk. abból persze lett kettő meg világmegváltás, illetve edem magánéletének szétmarcangolása. mindenki kitárta szivétlelkit ami igen időigényes szóval a csúszás 2-3 órára nőtt. de, nó práblöm még világosban felmegyünk a hegyre, már csak egy kedves ismerőst kell meglátogatni h bedobjunk 2 dvd-t neki a közelben. már azt hittem egy pillanatig tényleg azt hittem ééén naív fasz h meg tudjuk csinálni.
bemenés köszönés, dvd leadás, már majdnem elköszönés mikor feltették a rettegett kérdést. -nem kértek egy pohár borocskát? khhhm áhöüüü izéé neeem háá menni ke hegybebele megmá amúgyis szóval köszönjük de...erre bea beüvölti h deee kéreeek! alkalmazkodni kellett a környezethez tehát és koccantottunk egyet, majd még egyet maj a kancsó mindig teletöltődött magától. aztán előkerült valahonnan 2 kiló paprika meg paradicsom h azt fel kéne vagdosni mert bea lecsót akar elrakni és mikor ha nem most...érted baze miért is ne( csúszásunk rohamosan kúszott felfelé) vagdostuk tehát a paprikákat, kortyolgattuk a borocskákat, pofáztuk a fasságokat, majd zabáltuk amit értünk. időközben rija is megérkezett aki a hév hevében (gváhhhháhárohadjakmegdeszar) megivott majnem egy fél üvegsangriát vagy valami hasonló kaliberű retket. én sajnos már mindenen vinnyogva nyerítettem. este fél 10 fele máris indulásra készen voltunk, h felkússzunk a hegyre.
sztem ez a legideálisabb időszak a hegyremenetelre. hála a fasznak elvittek kocsival a mező szélére így nem kellett végigmászni a városon. megsúgnám h a kocsit üzemeltető személy se volt rest pár pohár borocskát elfogyasztani. ó basszameg kéne illusztrálnia képekkel mindezt, mert sajnos készült egy csodálatos kép a kocsiban töltött pár percről ami éreztethetné milyen hangulat uralkodott. én akkor vesztettem el az önkontrollomat mikor ádám megpróbálta bekötni magát de akadályba ütközött ria medencecsontja személyében. erre ria visitozott kicsit majd röhögésbe torkollt. ja és ekkor ádám megszólal, h nem maga miatt köti be testét hanem h ne legyen gondja ebből a vezetőnek. ekkor szakadt ki belőlem a nyerítés. elképzelem ahogy megállít minket a rendőr. elől a néni ül anyósülésen bea jengával, hátul én ölemben dexter, mellettem ria,ádám. és azért büntet meg minket miután az alkoholszonda kiakad, mert nem kötöttük be magunkat. aztán végre a mező széléhez értünk, de próbált mindket kati néni minél beljebb vinni, de miután két buckán átjutotunk úgy h majdnem leszakadt a kocsi alja inkább megálltunk. kiszálltunk és láttuk a nagy semmit. bea azt mondta rét van előttünk, há biztos. így hát elindultunk 10kor a hegynek az alkohol nyújtotta mámorban.
a legfárasztóbb komolyan az volt h folyamatosan röhögnöm kellett. mentünk egy darabig, aztán megpihentünk egy kútnál ahol felfegyverkeztünk kemény másfél liter vízzel, mert h nincs ivóvíz a menedékházban. egyszercsak látjuk h jön vki. hát ki a faszom ilyenkor, mer az egy dolog h mi ilyenkor de másis ekkora here? persze, h az, és még ismeri is bea. ezen is sikerült valami miatt röhögnöm. aztán elékeztünk ténylegesen a hegyhez ami általában emelkedőkkel jár( bea szerint lejtő). nemis emlékszem kristálytisztán mikről folyt a társalgás, arra igen h ádám kifejtette h az alíz csodaországban szerzője pedofil fotográfus volt. ehhez képzeljük el h megyünk felfele a tök sötétben és csak a köves út látszik amin totyogunk. mondtam is, h olyan mintha ott se lennék, mintha az ágyamban feküdnék és trippelnék. aztán egyszercsak vki szemből felvillantja a lámpáját ami néhány másodpercnyi vakságot okozott természetesen,legalábbis nálam. majd látjuk h 3 ember jön szemben, majd konstatáljuk h az nemis három hanem legalább öt ja nem 6-7-10-20....elmondanám h egy kurva katonákból álló csapat jött velünk szemben, mindegyik vagy 2 méteres. köszöngetett ott mindenki mindenkinek, még jó h nem pacsiztunk le egymással. mondták jövünk e velük, há persze, h h má várnak minket fent... hát ez csodás h először járok a kőhegyen demá a egy sereg katona is hallott rólunk.
gondolom mondanom se kell, h ezen megint sikerült egy fél órácskát vinnyogni. nyugodjatok meg be-bekussoltam mikor egy 70 fokos kis lejtőn-emelkedőn kellett felrakni vhogy a testemet. de láss csodát csak sikerült megérkezni 5-6 órás késéssel!!! a házat lehetett egyedül látni meg egy kis részen ahol nem volt fa tán pomázt. a ház előtt mező volt állította bea, há biztos. kis punnyadás után, végre elérkeztünk a lefekvéshez.
mindehez csak el kellett jutni a pajtához úgy h a körülötte tolongó 3 fenevad ne étkezze meg dexterkét. erre természetesen ráparáztam h úristen milesz me dextert se kell ugye félteni ha ággresszióról van szó. így megpróbáltam minél rövidebbre fogni pórázát h véletlenül se lendülhessen támadásba. ilyen nyugalommal nekiindultunk hát a pajtához vezető útnak, ami kb 3 méter... a kutyák persze jöttek szagolgattak miegymás, én fogtam dexterkét egyre szorosabban, éreztem is de húz ez a hülye aztán oldalra nézek látom h már egy ideje a levegőben hozom a kutyát...naja, há vanilyen, annyira nem zavarta. ezen megint sikerült mire végre betoszódtunk kis menedékünkbe röhögnöm 5 percet úgy h nem sikerült elmondani a többieknek miafaszvan velem. nemgond ez egy ilyen este.
ja, igen azt még hozzáfűzném, h a kutyalógatási ákcija előtt próbáltam pisilni de nem siekrült ami persze azt jelenti h hajnalban kell majd vagy egész éjszaka. de nem volt gond, hogy majdnem egész éjjel hugyoznom kellett mert úgysem tudtam aludni mivel a kint helyetfoglaló kutyák közül az egyik végig sírta-vonyította-ugatta az éjszakát...reggel 7fele dexter úgy döntött ő felkel, mondtam neki nem kelsz fel bazmeg, méginkább nem hugyozol sehova. má emelte a kis lábát a gerena mellett mikor rászóltam h most hagyod abba! hamár én nem hugyozhatok te sem! kivinni nem mertem me miafaszt csinálok ha jön a 3 eb. szóval hugymámorban megrpóbáltunk visszaaludni aztán 9fele a kutyák szöszömötölése megszűnt kintről, bea meg kivitte a mi kutyáinkat a szabadba. csodás volt az a 10 perc míg nem kellett figyelnem a kutyára...aztán végre megszabadultam én is a bennem érlelődött folyadéktól. kis kávé, kis cigi, kis kilátó, kis szarás,kis spirt dexter után aki elment a gecibe egy kutya után aki a reggeli kocogását végző gazdáját követte...jól esett. majd 4-5 óra alatt sikerült is hazavergődni, mivel az sem egyszerű nálunk, de azt most nincs kedvem kifejteni. szóva jóvótt megvolt ezis. ezúton is megköszönném a kőhegyi kavicsoknak h nem csusszantak meg alattam és nem baszódtam el egyszersem.