a torta csapó egy má rég volt, természetesen felejthetetlen pár ember számára. ez köztudottan az ehetetlen fajtából származott. azóta fejlődtem valamelyest, alkottunk má ízletes darabot is. de abban mi a vicces. a mostani mászterpísz egy szakember segítségével készült. szülőapámat próbáltam meglepni vele, de nemcsak őt magamat is sikerült.
hidegvérrel csaptunk bele a procedúrába. teljesen nyugodt voltam a tudattól h egy mester vezényli amúgyis tökéletes mozdulataimat. a piskóta megalkotása már a kisujjamban lapul, igaz most új keverési technikával ismerkedtem meg. puszta kézzel lett megforgatva a lisztes massza. de ezenkívül semmi meglepő nem történt vele kapcsolatban, bekerült a sütőbe, hogy kiteljesedhessen. jött hát a csodás krém elkészítése. nagymamám receptjét csentem el, ami egy egyszerű gőz fölött sűrűsödő csoda (lett volna). cukor, kávé, tojássárgája. hát kedves gyerekek ez a pár fos olyan szépen összeérik és besűrűsödik h orgazmáltunk tőle rendesen. ez lett tehát a krém alapja, került bele még kis márgárin illetve vajkárámell. a végén pedig megadtuk neki a jussát pár liter tejszínporból varázsolt tejszínnel. csodás lett, hábkönnyű tejeskávé ízű. igaz kurva édes, de a piskóta se hiába született meg a sütőben kéremszépen! a torta megkenésének felelősségét átadtam mászteremnek, aki gyakorlott mozdulattal egyesítette a két összetevőt. nekem már csak annyi dolgom lett volna h a helyszínen az oldalát bevakoljam, diszítsem pár vonallal illetve gyertyával és fogadjam a sikítozó rajongótáboromat a vacsora után. hájj de szép lett volna...
olyan titkos volt a project, hogy amint megérkeztem pár óra késéssel a helyszínre, rögtön bevágtuk testvéremmel a tortát a fűtetlen szobába. mintha nem lenne nálam semmi jajdecselesekvagyunkbasszameg. nagymamám is csak kétszer szólta el magát. egyszer megkérdezte fater előtt h és mit sikerült alkotnom, illetve fatertól megkérdezte h milyen lett a krémem... nemgóóóónd
gyertyát természetesen nem vettem, volt pár kellően használt nagyinál, akkó meg minek?! a vacsora elköltése után feltünésmentesen kiiramodtam a konyhába gyorsan azt a pár mozdulatot megtenni. ami fél óra alatt se sikerült, mert a nagyon hideg szoba úgy tűnt nem volt olyan nagyon hideg... így a torta krémje sétára indult, főleg ahogy próbáltam az oldalát pacsmagolni. nem bírta ezt a is mozgást sem. mondjuk csak ki, hát elfolyt a gecibe az egész hna. nemgond kikaptuk a mélyhűtőből nagyi zacskós karfiolját és a helyére illesztettük az izgőmozgó cuccot 10 percre, jóleszaz. a fater által készített tortáról lekaptuk a már rajta díszelgő gyertyákat saját céljaink felhasználására. közben fater kicsattogott a konyhára a mosogatnivaló cuccokkal így nem volt feltünő h testvérem nem engedte tova menni a küszöbné. nemgooond véglüis úgyis fos lett a torta minek még megis lepődni miatta. ezekután már csak a gyertyát kellett felhelyezni, de mivel már az előző torta krémje megkapaszkodott rajta, gondoltam megmosom, eközben sikerült eltörnöm a négyest. nemgond csak kicsit megkell égetni a letörött darabok végét, és máris összeforrnak szerelmesen....a faszt nem tették. de nemgóóónd beleszúrunk egy fogpiszkálót (az jelezném h ekkor én már magamonkívül vinnyogtam a röhögéstől). természetesen ez sem nem ment, így gondoltuk kicsit megkell égetni a végét h a meleg megkönnyítse a behatolást. a fogpiszkáló szénné éget és a négyes alja is igen fura fekete árnyalatott vett fel. nembaj valahogy pár próba után mégis benne maradt egy kis csonk fogpiszka. állt mindkét gyertya, kezemben a torta induljunk háát! mártonnal eltervezük h az előszobában meggyújtjuk a gyertyákat ő gyorsan bemegy a nagyszobába felkapja a fényképezőt, lekapcsolja a villanyt és máris jöhetek. igenám csak hiába vártam márton nem tudta bekapcsolni a fényképezőt, faternak kellett odamennie bekacsolnia, addig a gyertyák már okádták magukból a viaszt a tortára, majd a négyes gyertya kanóca feladta úgy döntött lefekszik aludni kicsit...ott álltam a félig nyitott ajtónál hangosan vinnyogva a röhögéstől ill üvöltözve h mehetek már, meg h elaludt ezaszar. márton lohol oda h minnyá meggyújtja, persze....elégetett pár gyufát a kezével együtt deaza kurva négyes nem akart aktivizálódni. döntöttem hát bemegyek így. csepegő tortával, amin csak egy ötös égett...
micccsoda megható pillanat volt ez!
aztán jött a második felvonás, vhogy felkell vágni a tortát ami egy teflon lapon pihent, ami egy vmi műanyag tartón. így tehát úgy csusszant ide oda minden egyes vágásnál mintha csak korcsolyázna, de a krém önmaga is elég csusszanáús volt, így repültek ideoda a tortaszeletek örültünk ha éppen bele a tányérba. néhány falat azért a szánkba is elért, ekkor nagymutter megjegyezte h az ő általa készített és elbaszott réteslisztből sütött piskótája kezetfoghatna az enyémmel...köszönöm nagyi sokat jelent nekem az elismerésed! akkorra má a faszom tele volt az egésszel, van nekem humorérzékem deezmá sok volt nekem is. amúgymeg ízre igenis fasza volt mindenki bekaphatja!
a következő tortám 60 év múlva készül majd, csakhogy mindenkit megnyugtassak.
viszlát!
