az eddigi fantaszikusan mély valamint filozófikus tartalommal bíró fekáliával átitatott történeteim nem légbőlkapottak, tudjuk jól. de früss koromba kell visszatekintenem, hogy igazán értelmet nyerjenek ezek. szánalmas kis életem első pár esztendeje még nem szolgáltatott e téren semmi féle érdekességgel, kivéve szülőanyámnak aki naplót vezetett ürítési szokásaimról. lehet ez megalapozta szorongásomat miszerint nem tölt el túlzottan pozitív érzéssel ha valaki a közelemben van miközben én intimkedem a belsőségemmel. mindegy, ezt úgyis a tudatalattim raktározta el 4-5 éves koromig. mikoris meg kellett tanulni önállóan piszkítani illetve utókezelni. kemény időszak volt ez kedves gyerekek. véget értek az üvöltözések az aktuális felmenőnek, h kéééééész vagyóóóóók!!! nem is voltam rögtön túl sikeres e műveletben (dehát tudjátok sajátos tempóban létezem). fogalmazhatunk úgy is h nem voltam hajlandó áttérni erre a vallásra. aztán egy napsütéses tavaszi délutánon, amikor az óvoda erdei egy napos tárborba hurcolt, az élet kemény helyzet elé állított. az elfogyasztott nagy mennyiségű szülők által csomagolt uzsonna meghozta hatását belsőmben, viszont nem akartam leleplezni tudatlanságomat az óvónéni előtt így szűkölve töltöttem pár órát, majd gyanús megkönnyebbülés következett. záróizmaim elernyedése kellemetlen mellékhatásokkal jártak, éreztem én legbelül h valami nem stimmel, de hát tárgyi bizonyíték kellett. amazt könnyű volt megszerezni, de regvest el is kellett tüntetni, nehogy más is megbizonyosodjék létezéséről. a legeldugodtabb helyet sikerült megtalálnom lángész elmémmel, a pólóm elejét. viszont eme málőrt az akkor még magas szinten lobogó önbizalmam palástolta. a busz út visszafelé kissé ugyan kellemetlenül telt, mivel újabb elüntethetetlen bizonyítékok terjengtek a levegőben. a leányzó ki mellettem ült ezt említvén én viccelődni kezdtem h biztos v melyik szerencsétlen beszart. így kis titkomat sérülés mentesen vihettem haza, hogy felmenőim nagy örömére kitárulkozhassak. azóta jelentem sikerült átszokni a vécébe ürítésre, persze történtek kisebb balesetek azóta, de azt majd később...