mint azt esetleg már ti is tudjátok, évente nyáron egy hétvégét alsón tölt az essz família háromnegyede. általában ezek a programok nem szoktak elmúlni álkoholfogyasztás nélkül, de eddig maximum a hús állaga bánta. most viszont fater bekeményített rendesen, köpni nyelni nem volt időnk olykor-olykor.
az eset úgy kezdődött, hogy a telek helyett rögtön egy borpincészet felé vettük az irányt. péntek este 8: állva elfogyasztott fröccsök, mellé ülve elfogyasztott fehér száraz bor. én csak 2 deci rosét szopogattam miközben éheztem. pár üveg bor vételezése után már indultunk is a telekhez végre, ahol a kipakolás után megnyílt a fröccscsap, mondanom se kell nem nekem. márta és fater úgy itták mintha kötelező lenne, nemgond akkor má lefostam mert ételhez jutottam. a táplálkozás után (amit fröccs kisért egyeseknek) elért minket egy igen fürge és villámos vihar. mi ezt mártával néztük a ház nyitott ajtajából, faterék még lenn maradtak a konyhában (ami aki még esetleg nem tudná egy szinttel lejjebb foglal helyet). egyszercsak mikor már mély áhitattal néztük mártával a villámokat és hallgattuk az esőcseppek ritmusos földetérését, fater megjelenik tágra nyílt szemekkel vmi zacskóval a fején megkacagva az újratalálkozás örömét. akkor mártonnal már nem bírtuk nevetésbe torkolltunk mink is. tovahaladt a viharnézés pár csepp fröcsikével. ilyen csendesen és egysíkúan telt hát az első este borfalván.
másnap étkezéssel indítottunk, akkor azt hiszem nem csorgott sehonnan a bor, bár ki tudja, sokáig aludtam. majd kipihentük pár óra alvással a reggelit amit sikerült úgy 11 fele elfogyasztani. 2 fele viszont elindultunk a bortúrára füredre. 200 méteren borpincészetek kis bodegái, mártának és faternak ez jelentette a kánaánt. én nem óhajtottam vedelni, de csak el-el fogadtam néha egy pohár rosét. egyre több időre tűntek el a fiúk, az asztaltól és egyre mosolygósabban tértek vissza alkalomadtán. aztán fater jött h át lett baszva, ő mindig tisztességgel megitta az egy deci kóstolót, márta viszont cselezett és rutinos borkostolóként már csak fél deciket fogyasztott mindegyikből. így fater kicsit megpihent az asztalnál. viszont akkor sajnos nekem volt lehetőségem márta mellett fogyasztani, ami bennem is elindított egy folyamatot. mire már mindenki igen jókedvű lett, haza indultunk. természetesen útközben beugrottunk az előző nap is meglátogatott borpincészetbe. ott ki tudja mi történt, fater biztos nem tudja mivel másnap már nem emlékezett rá. nem gond vásároltak ott is még egy üveg bort vagy kettőt.és elérkeztünk a nap azon részére ami igen veszélyes és izgalmas. részegen megsütni a sok húst és zöldséget. hűséges olvasóim tudhassák, hogy ezt nem mindig sikerül abszolválni édesjó apámnak. de hála a pénisznek most ott volt az ugyancsak ittas márti aki megsegítette ezt a műveletet. ők szépen elsütögettek, közben természetesen megkóstolva az újonnan vett bort.az étkezés balesetmentesen zajlott le, a desszert hozzá egy kis fröccs volt. az emeletre felmenés már kicsit nehezebb feladatnak tűnt. márton bejutott az ágyába, fater viszont megpihent a teraszon. pár óra elteltével újult erővel és nagy lendülettel sikerült megtennie 3 méter a nagyszoba ülőgarnitúrájáig. asszem hajnali 4fele sikerült elfoglalnia az eredetileg alvásra szánt helyét.
és elérkeztünk az utolsó naphoz, ami megkoronázta az előzőket. ébredésemet aznap sem siettem el, így nem tudom pontosan mennyi vájn fogyott el mire lekúsztam enni. kis szöszmötölés a kertben, gyümölcsszedés, pakolás és máris kész voltunk az indulásra olyan 2-3 fele. dexterke miatt elöl foglaltunk helyet (jaj de retek vagyok annyira italközpontú ez a bejegyzés h nem is említettem h a kuta is velünk tartott és szőrös volt végig meg lesántult 3 napra...) édesjószülőapám mögöttem helyezkedett el mellette márta, aki aznap kivételesen asszem nem fogyasztott alkoholtartalmú folyadékot. ja igen mert picsa másnapos volt, nem bírta a stresszt. bezzeg fater, fater elég tompának tűnt az út első negyed órájában. kis szunyókálás majd mocorgás. egyszercsak furcsa mozgást érzékelek a visszapillantó tükörből. csak márton falfehér arcát láttam, majd sajnos hátrafordulván konstatáltam, hogy itt bizony kemény okádás történik. gondolom nem vagyok egyedül kedves gyerekek, azzal h ilyenkor megjön az ihlet minden más ember számára is meglátja a megemésztett a görögdinnyés bort. pár perc elteltével sikerült félreállni, mindenki igen gyorsan kipattant a kocsiból, mélyeket lélegezve miközben elhagyta a szánkat egykét azistenbasszamegháezkemény.
márton mint a pszichológusnál kiöntötte szívét-lelkét, hogy az utolsó pillanatban rántotta ki a virágokat a zacskóból amit odanyújtott a hányás elkövetőjének. igaz így is az eleje a pólón landolt. én közben áldottam miurunkjézuskrisztusanyjátapját h nem a tarkómra loccsant minden és nem én ültem mellette. fater közben kihelyezte az impozáns zacskót termékével az autóból. majd levette pecsétes pólóját, amit ugye pótólni kellett valahogyan. mimással mint éva biciklis felsőjével, ami babakék volt és fater hasának a feléig ért kb. így álltunk az út mentén, mártonnal káromkodva majd má röhögve. má mindenki röhögött, fater kicsit kótyagosan ugyan de érezte h ez már az a pillanat. majd visszaültünk az autóba és ezzel be is fejeződött alsóörsi nyaralásom.
másnap fater felhívott h elnézést kérjen, sajnos mielött azt mondhattam volna h semmi gond kitört belőlem a röhögés. írtam is egy smst mártonnak h sajnáltam is dehát nem tudtam visszatartani. a válasz a következő volt: engem is, kiröhögtem én is, aztán mondta h te is...hát ez van, höhö
hát ez van
