idén kicsit máshogy indult az egész, de a végére ugyan oda jutott a kedves szervezetem. a szétploccsanást súrolva fetrengek az ágyban és imádkozom, h a jómunkás szerveim megtudják emészteni az irdatlan mennyiségű étket amit sikerült elfogyasztanom 3 nap alatt.
az úúgy volt kedves szeretetteljes gyermekeim, h mivel életteremet sikerült új környezetbe áthelyeznem, kimaradt az idegeskedjünkmerttakarítanikénederohadazegészlakásakkormegminekjóvancsináljunk10percalattlátszatrendetéskapjabeazegészmindenség. úgyh szép lassan összeszedtem testemet és lelkemet, becsomagoltam a moziból eltulajdonított a lány aki a tűzzel játszik plakátba (természetesen a fehér oldalával kifelé nemke megijedni) a nagyon gondosan kiválasztott ajándékokat. pl. 2 doboz vitamin nagyinak, illetve a sapka-sál-kesztyű szett amit ugyancsak fater vett a nevünkben. (ezeknek még lesz szerepük hála a fasznak) közben pippantódott egy kellemetes almás a nagyszobában, amit szinte csak az angyalok világítottak meg. a kávé is ráérősen főtt a konyhában, amit cserfes kezek ízesítettek, hogy az eredmény aztán eltűnjék a mosolygós ajkak lágy ölében.
aztán megérkezett márta és máris suhantunk az ünneplés első helyszínére. fater még az előszobában morcos kezébe nyomott 3 flakon perszilt h azt is mi ajándékozzuk nagyinak, a többi eddig még nem látott használati tárggyal egyetemben. há jóvan. a könny is kicsordult szemünkbe mikor átszellemülten nyújtottuk át ezeket. aztán nagyi megkérdezte ebben a csomagban mi van. elsőre nagy volt az ijedtség, de kivételesen pont az volt a vitamin amit én csomagoltam be, így magabiztosan vágtam rá, h nem tudom. megrázta. gyógyszer? nem kifejezetten. elkezdte kibontani . a piros dobozos az? mondtam, h remélem… fater közben forgatta a szemeit, gondolom arra célozván, h esetleg lehetnék kevésbé fos. de nem akadtunk fenn a nyilvánvalón, úgyhogy inkább tisztább vizek felé eveztünk. Jött az első étkezés, aminek tárgyai a következők voltak: áperitif vayi tokai cuvée 2007, halászlé lipóti pékségből megkaparintott 800 kilós parasztkenyérrel (ezt a két hímnemű étkezte) hozzá illő kreinbacher 2007es száraz fehér nedűje, spenótos-fetasajtos rántott tengeri hal, fater által komponált majonézes ill. hagymás krumplival (ezt önnönmagamba pakoltam), nagyi rántott miazanyámat pontyot étkezett ugyanazzal a körettel. eddig annyira nem voltam oda a halért főleg az édesvízi fosokért, de megkell mondjam kedves gyerekek a tengeri hal egész istenes. sőt új édesvizekre (gváhhá) evezvén megkóstoltam a halászlevet is, és az sem volt okádnivaló úgyh jóvótt megkehagynijaaa. utána fater tehetségét dicsérte a mákos ill. dijós bájgli is. be kell szarni fateron, kb. jó h az étkezőasztalt nem ő faragta, najó a vázát azt ő fújta… höhhö. námindegy telezabáltam magam, de nem volt megállás kedves nézőink hát jött a következő helyszín ahol ugyancsak teljesíteni kellett.
burzsoá módjára táxival hidaltuk át az utazás nehézségeit, ahol is sikerült felkavaródnia mindkettőnk gyomrának. én a taxisbácsi bagószagától kaptam agyfaszt márta pedig az ótóillatosítótól lett zöldes árnyalatú. Nembaj a kis séta jót tett, és máris újra egy kajáktól roskadozó asztal előtt találtuk magunkat. az ajándékátadást átugrom mert megvóttjóvóttkitérdekel. szóval a következő menet tárgyai: a változatosság kedvéért áperitifnek a maradék vayi tokai cuvée. főfogás egészben sült fogas(sajnos nem állt meg a kis hasán kunkorodva, ezért oldalt fektetve lett tálalva. felháborító el is kértem a panaszkönyvet.) halrudacskák rántva (annyi hal volt bennük mint bennem, úgyh azt dexterke fogyasztotta szépszerivel), valamint harcsacafatkák rántva, hozzá a szokásos burgonyasaláták, meg párolt kukorica. márton által megintcsak gondosan kiválasztott a fogashoz illő kerkaborum vörcsöki furmint 2007. és akkor jöttek a kínzó desszertek: tiramisu, mokkatorta, dióskrémes kekszrúúúd. hátbasszamegalét igen kitűnő volt. ja és a végére még kimostuk a pofánkat egy kis degenfeld 5 puttonyos aszújával 2000bő. köhömm. jelenteném, h senki nem döglött bele az étkezésbe. utána kis ételrohasztás az emésztőrendszerben, majd megtekintettük a sejt című filmet, csak h végképp átjárja lelkünket az áhítat és a békesség. amikor az egyik főszereplő belét húzkodja a gonosz bácsi és tekergeti, akkor kicsit felhördült nagymamám, de hát istenem biztos érzékenyebbé tette a karácsony. persze pár órával később folytatódott a zabálás, majd elégedetten és szeretetteljesen hajtottuk álomra az étkektől feldagadt orcánkat.
másnap arra ébredtem, h mindjárt ebéd nem gond még a tegnapit se dolgozta fel a szervezetem, zabáljunk csak rá. nem is húznám a szót, jöjjék hát az ünnep 3. durva étkezése: húsleves, grízgaluskával, rántott csirkemell, s szűzérme (azdekurvafinomistenem) a már megszokott krumplis fosokkal. utána a már majdhogynem unalmassá vált eszméletlenül ízletes dásszertek. mivel már vagy 3-4 órája ébren voltam, igen csak elfáradtam így a család többi tagjával egyetemben rápihentem az esti vérre menő kártya pártira. ez úgy szokott kinézni, h márta és én együtt toljuk az ipart, a maradék felmenő meg nagy meglepésre ugyancsak egy párt alkot. és akkor elkezdjük a trankááát, amihez hihetetlenül magas intelligenciára és határtalan memóriára valamint hidegvérre van szükség, h sikeresen űzzük. én általában a 10. percben megunom az egészet a retekbe. úgyh próbálok ébren maradni, és legalább nem elrontani a partikat. általában ilyenkor megy a legjobban, jönnek a dzsolik (a dzsolikanaszta az ezret ér kedves gyerekek, 5000ig megy a játszma, ha nem tudnátok) magától osztódnak ki a kanaszták a kézbe. szülőanyám tépi a haját, repkednek a jóóómostmárlelehetállni, meg az elmehetszteafenébeee felkiáltások. én meg már csak azért is hajtok ilyenkor a körönkénti sok pontra, h legyen már vége az egész fosnak. ámúgy ált jó hangulatban telik a kedves játékidő, viccelődünk-heccelődünk közben. meg természetesen csipegeti az ember a kis husikát, leveskét, sütikét. ez a nap is eltelt tehát kedves nézőink, azért sem tudok mit írni róla mert több mint egy hónapja történt és kurvára nem emlékszem mi volt. pedig van még egy tetves nap amit faternál ettünk el, pff kutatnom kell az elmémben, h mi is volt básszus. tudtamén, h a spontán kis bejegyzések a legjobbak, dehá hamár megígértem ezt a redves karácsonyit micsináljak csak meglesz nyárra.
szóval harmadik nap, izé jaigen, ajándékosztás, ki tudja már ki mit kapott. ááá igen a sálsapkakesztyű szett amit írtam az elején itt jött elő. természetesen közöm nem volt a megvételéhez, de csak megkérdezték , h ugye én választottam. hát erre falfehéren és félig bosszúsan mondtam h ezt sem…igen, így megható az ünnep. nembaj volt pálinka meg sok bor. a kaja meg kedves gyerekek, hááát olyat ti még sose, ha igen akkorse. húsleves, utána a hús tormával mustárral lipóti parasztkenyérrel, és itt jön az ünnep sztárvendége: békönbe csomagolt vörösáfonyás-gesztenyés pulyka rolád tejfölös-fokhagymás mártással, hecsedli lekvárral de lehet naspolya lekvár volt énmánemtudom. nagybátyánk által készített krumpli pürével amit általában mérnöki pontossággal készít el, márta asszisztálásával. a részletek nagyon fontosak, az sem mindegy milyen ütemben törődik az a főtt burgonya! a végeredmény istenes, nekem elhihetitek. próbáljuk ellesni a technikát, hátha egyszer mink is hasonló végeredményt kapunk, de ez eddig sikertelen eme a project. márton azt állítja egyszer valami nagyon hasonlót elkövetett, de ki hisz neki, ugyanmááár. szóval ez a kombinésön valami hihhhetetlen volt, ilyen jó ha egy évben egyszer van. és akkor mindezt leöblögettük egy kis töltött káposztával valamint, a jófajta borokkal amik következők voltak (tudom senkit se érdekel, de direkt kiírtam a telefonomba, úgyh betolom) bussay esküvé 2009(igen finom), weninger&gere rosé 2009 (kurvafinom), weninger cabernet savignon 2007(nememlékszemelnézéstmárta), valamint oremus tokai szamorodni 2007(biztosjóvótt). hát így. fater statisztikát csinált, kinek milyen sorrendbe jöttek be a kaják. általában a pulyka-leves-káposzta volt a jellemző. nembaj a kis papirka ott díszeleg nagyi tévéjén azóta is. uhhh, végre letudtam ezt a fantasztikus beszámolót is, mosmá békén lehet hagyni vele!! höhhö. fél év múlva beszámolok a születésnapomról…gihhi. amúgy nem, me nem emlékszem má arra se.
viszlát.
