Végre sikerült átaludni egy teljes éjszakát úgyh kicsit több energiával indultunk neki a nagy napnak. Orsi olyannyira, h mire felkeltünk Timivel és vhogy magunkba öntöttünk egy kávészerű csomós szart, má megjárta a belváros egyik részét és visszatért onnan. Kis ruhapróbálgatások után, sikerült eldönteni mindenkinek, h miben lesz a zzeseményen, úgyh nagy örömmel újra villamosra pattantunk nem kevés időre, h még megtekintsünk pár dolgot a városban. Há megtekintettük. Höhhö. Oszt húztunk a nemtom melyik utcába, a COC-ba ahol megrendezésre került Henrikék csodás esküvője.

Még be se tettük a testünket a helyre, Henrik má jött is ki, h hol a kis herébe voltunk, aztán mindenkit megölelgetett mint vmi megszállott, höhhö. Jóvolt! Majd körbenéztünk kívül belül, még alig voltak úgyh nyugodtan el tudtunk készülni az öltözőben egyben sminkszobában amit a klotyó testesített meg. Nagyonszépnagyonjó, már csak másfél órát répáztunk mire elkezdődött a szertartás. Nem várt megtiszteltetésben részesültünk Tímeával, az első sorban a nevünkkel jelzett székekbe helyezhettük magunkat!! Mögöttünk vagy 8 sorban foglaltak helyet az emberek, meg még volt aki állni kényszerült. Úgyh voltunk vagy 100an. Középen kis ösvény a leendő bevonulóknak. Elöl egy takaros asztalka, 2 paraván, fölötte egy kivetítő, valamint egy kis padszerűség a párnak. Ezeknek adtak sajátos keretet a sötétkék falak lufikkal díszítve, valamint a piros lámpák által szolgáltatott hangulatos világítás. A legérdekesebb tag egy afroamerikai öreg úr volt, aki az asztal mellett ült szótlanul öltönyben. Senki nem sejtette titkos küldetését…

Először egy képösszeállítást láthattunk, Henrikékről, barátaikról (gecc mi is benne voltunk Timivel!!!), Amszterdamról. Hna már akkor éreztem, h gyűlnek a könnyek mindenfelől a szemem sarkába. Aztán kis bevezető következett egy Bob nevű uraságtól, angolul, magyarul, hollandul. Há meg kellett zabálni ahogy tolta a magyart. Itt már keverednek a dolgok bennem, asszem ezután jött be az anyakönyvvezető aki még értekezett valamiről. És jött a várva várt bevonulás! Először 2 fiatalember jött röhögve, miközben szórták érzékien a rózsaszirmokat. Majd őket követték a gyűrűhordó kisjányok, akiket a rózsaszirom-szóró igazmagyar koszorúslányok követtek. Ééés ééés eztán lépett a porondra a nagyon édes és marha nagy zavarban lévő kishenrik kísérőjével aki egyben a tanúja is volt. Hát gyerekek, mindenki állva tapsolt és csak úgy cikáztak az érzelmek a teremben. Ezt fokozta Balázs belépője, amikor már minden hozzátartozó készen volt. Hozzátenném iszonyat jól néztek ki az ízlésesen összeválogatott férfiasan lezser, mégis az alkalomnak tökéletesen megfelelő öltözékükben. És ez még csak a kezdet nyájas olvasóim!

Az anyakönyvvezető hihetetlen profizmussal, humorral és lelkesedéssel mesélte el kedvenc párunk megismerkedésének történetét, (itt is külön meg lettünk említve Timivel, hisz velünk nem érezte jól magát Henrik a szimplakertben, ezért küldtük el a meleg bárba, ahol megismerkedett Balázzsal….gihhi) valamint közös olykor igen nehéz útjukat a jelenig. Közben ott ült végig mosolyogva, egymás kezét fogva, néha majdnem sírva fakadva, olykor-olykor egymásra nézve, a leendő ifjú pár. És az ember minden mást elfelejtve végre szívből tudott örülni és érezte, h a lehető legjobb helyen van. Nem tudok máshogy fogalmazni, katarzis élményt jelentett miután kimondták az igent és egymás nyakába borultak. Mindenkinek kívánom, h részesüljön ilyen élményben legalább egyszer az életében, de ha lehet minél többször.

Persze próbálta mindenki tartani magát, hisz még alá kellett írni a papírokat. És itt lépett közbe az úriember akiről halvány fogalmunk sem volt, h mi a funkciója. Odaadta a tollakat, és megmutatta mindenkinek, h hol írja alá…Amúgy nagyon édes volt ő is. Utána már jólesett volna egy kedves zsebkendő mert elindult az orrom is, dehá inkább szipogtam feltűnés nélkül tova. Megnyugtató volt a tudat, h balra tekintve Timi is hasonló gondokkal küzdhetett, de gondolom még jó páran rajtunk kívül. Eztán kivonulás, majd elindult a gratulációáradat 600 éven keresztül. Mi hálistennek az elején voltunk, így nem kellett sorba se állni, tehát az elsők között kezdhettük meg a zabálást. Igaz még akkor is kicsit remegő kézzel, há mindenkire nagy hatással volt ez az egész. Nem vagyunk hozzászokva ilyen szép beteljesült szerelemhez kedves gyermekeim.Az étkezés nem nyúlt hosszúra, mert hiába adtak bele mindent a drága hollandok, vhogy mégsem sikerült ételeikkel elvarázsolni. Mondjuk kívülről marha jól nézett ki az asztal telistele a sok izével, node hát nem tehetek róla h a perkeltre avagy a hortobágyi húsospalacsintára van kódolva az igazmagyar szervezetem. Úgyh muszáj volt alkoholhoz nyúlni.

Eközben folyamatosan kis beszédekkel különböző zenei attrakciókkal lepték meg az emberek az ifjú házasokat. Jó volt látni, h Balázs anyukája, testvére valamint legjobb barátja is kiemelte Henriket, h mennyire örülnek, h mellette találta meg a boldogságát Balázs. A hallgatóság egy emberként sóhajtott fel minden egyes meghatóbb momentumnál. Há kell ennél több? Kimondhatatlanul örülök kis Henrik, h megtaláltad a helyedet a világban minden szempontból, és h ennyien szeretnek titeket. Mondjuk nem lehet nem imádni a kis orcátokat, úgyh akire nem vagytok pozitív hatással az egyen székletet reggeldélbeneste…höhhö.

Noszóval volt itt, musical énekes aki meglepetésre énekelt, 4 fős magyar zenekar akikkel Balázs is énekelt egy számot, volt első tánc pulp fictionra csodálatos koreográfiával, meglepetés videó a kivetítőn Henrik munkatársaitól, akik a kvíínre tolták a pléjbeket miközben egymásba szerettek. Csupa kedvességáram hömpölygött végig minden egyes megnyilvánuláskor az est résztvevőin. Jött a szivárványszínü 3 emeletes esküvői torta, amit messziről úgy láttam h piros fehér zöld…khm. Nembaj majd egyszer elmegyek szemészetre. Bár egy percig jó érzés volt, h ilyen figyelmesek a hollandok. Namindegy.

Elkövetkezett a táncika időszak, amit egyszercsak megszakajtott egy performansz amit az emberek 99%-ka nem tudott hova rakni. Egy kurvának öltözött csaj konferálta fel önnönmagát és segítőjét kerri bresztszsóót aki egy fiatalember volt természetesen, hattyúfejjel megáldott tüllszoknyában erős sminkben lufimellekkel. A hölgy pedig egy méretes műkardot helyezett bugyingójába -ami természetesen egy falloszt szimbolizált- azzal táncolt, valamint csapkodta arcul magát miközben üvöltözve énekelte michael jackson will you be there című számát, ami teljes valójban ment háttérzenének. A fénypont számomra akkor volt mikor, fejen állva terpeszben villantotta ki fanszőrzetét a meghökkent közönségnek. Bár az se volt rossz mikor üvöltözve a műbrokiknak tűnő kardokkal verték szanaszéjjel a védtelen friss házasokat. Sajnos én vinnyogtam a röhögéstől, ez meg is lett örökítve 600x, node sebaj. Végezetül egymással szembe állították az ünnepelteket, hogy felolvashassák egymásnak a fecniken található mondatot: I'll never let you part, for you're always in my heart. Erre diadalmasan sült el a kettejük közé helyezett műpénisz konfetti ondóval.

Utána még 1-2 óra dánsz, miközben gurgulázott le mindenki torkán az álkohol. A bárpultos bácsi is pergett forgott kiszolgálás közben, ezért is néztük el neki, h nem tudta elsajátítani a fröccs bonyolult receptjét. A végén egyszerűbb volt Orsinak bort kérni jéggel. Ja, majdnem elfelejtettem, h volt transzvesztita is még az elején, csak annyira szart rá mindenki és inkább a házaspárral foglalkozott, h megsértődött és átöltözött civilbe. Mondjuk akkor se nézett ki sokkal jobban de mindegy…úgyh aztán kis vigadalom után kettő körül Gy.Tímea, R. Orsolya és Sz. Nóra félrészegen ugyanakkor nőiesen elegánsan eltávozott örökbefogadóikkal, burzsuj módjára táxival!

Tényleg egy életre szóló és érzelmileg feltöltő élmény volt! Nem véletlen, h a képeket nézegetve még mindig elfátyolosodik a szemem. Úgyh nagyon szépen köszönöööm!