köhümm, szóval a boldogság felhőin túllibbenve jutunk el kedves gyerekek a harmadik illetve negyedik naphoz. jó lenne ha emlékeznék mi a faszt csináltunk. igen, asszem 600 évbe telt mire összeszedtük magunkat, h egy villamos maraton után, minek következtében az egész belem távozni óhajtott orális úton megérkezzünk L. H. és B. B. szerény hajlékába. ami igen nagyon otthonos és el tudnám képzelni az életemet benne, nade miért tenném, mikor nem panaszkodhatom a saját kis odúmra sem. odaadtuk a nászajándékot, amit R. O. hősiesen cipelt magával, a repülőtereken mint 600 kilós kézipoggyász, illetve végigvonszolta magát vele a városon. tapsoljuk meg! és, hogy megérte az a több órányi szenvedés, hisz egyértelmű jelét adta kedvenc párunk, h tetszetős az egyedi kerámiatál cukor kerámia kanálkákkal. úgyh köszönjük D. Gy.-nek ezúton is! bár úgysem olvassa ezt..
naszóval, a változatosság kedvéért pár hideg kaja belerepült a szánkba, h személy szerint én elkérkezzek a sokadik napomhoz amikor is semmi normális házi illetve főtt étel nem érintette szervezetemet s ajkaimat, de még csak beöntés formájában sem. azért csak megettem pár kiló hummuszt hobbiból. eztán Gy. T. távozott a helyszínről egyben az országból is, h újra csodálatos kis hazánk hangulatát élvezhesse. de kanyarodjunk vissza ahova kell. a lakás lassacskán megtelt vagy 30 igazmagyarral, h együtt tekinthessük meg az esküvőn készült nyolcszázmilliárd képet, amin olykor-olykor jókat vigadtunk. aztán sajnos felvettem a szokásos magatartásformámat, ha sok idegen vesz körül, néztem ki a fejemből és kussoltam.
úgyh felkerekedtünk R. O.-val, h még az utolsó esténket a városnak szenteljük. végre nem fordultunk a tömegközlekedés áldásos járműveihez, hanem sétáltunk a nyárias időjárásba torkolló közegben. meglepetésemre, ismerősnek hatott pár utca illetve bolt is, úgyh nagyon elégedett voltam magammal, h ilyen fantasztikus memóriával rendelkezem 3 év távlatából is. úticélunk a vereslámpás negyed volt, de előtte betértünk egy tudatmódosító szereket forgalmazó bolba, ahol is mimást vételeztem volna mint fülbevalót. aztán csak rá lettem véve, h kóstoljuk meg a zöldfűszeres csokoládét. ezt majszolgatva érkeztünk meg, az város legsürübb körzetébe, ahol is csoportokba verődve vonulnak a felajzott hímek, valamint a szolíd nyugdíjascsoportok, h megtekinthessék a kínálatot. az eslő pár hölgy annyira hasonlított egymásra, h azt is elhittem volna h klónozták őket. vékony test, méretes szilikon kebel, néhol sablonos csábmosoly. há nem lehet könnyű egész éjjel a kirakatban praktizálni. aztán jöttek a nyíltan unatkozó jányok, akik telefonálással próbálták elütni az időt, amig be nem tér vmi jóravaló fasz. a csúcs a kegyetlenül molett hölgy volt aki éppen vacsorázott. há lehet vkit ez izgat fel, énnemtom. közben a csoki elfogyott, a hatást vártuk, bár jelezte az eladó csaj, h ez igen lájtos, úgyh természetesen azon kívül, h cukormérgezést kaptunk, nem történt semmi. nembaj, ezért vettem a fülbevalót, az legalább megbízhatóan a fülembe helyezhető. hát mitnemondjak aznap se csaptunk bele az éjszakába, úgyh visszahúztunk a szállásra, ahol is elhatároztam, h én bizony másnap undorítóan korán felkelek, h legyen idő elbaszni a maradák 60 ajrómat.
csodák csodájára sikerült a művelet, és reggel 9kor már tudatomnál voltam. najó ez túlzás, de bekapcsolt az automata rendszerem és bepakoltatta velem a bőröndöt, meg aktiválta az álcázó programot, ami tökéletesen azt a hatást kelti, h ébren vagyok. könnyes búcsút vettünk, kedves örökbefogadóinktól, majd a kedvenc tömegközlekedési járművemre szállltunk. és itt jött jól, h nem vagyok magamnál, mert ha hiszitek ha nem kis heréim, nem lettem rosszul! juhééé! most már csak arra kellett koncentrálni, h mire basszam el a pénzemet. a vonatállomáson előre megvettük a jegyeket, ezt se fogjátok elhinni, h nem okozott problémát egyszer sem jegyet vennem, se buszra se vonatra semmire, vhogy átkattant az agyam. persze első nap tejeskávét azt nem mertem kérni, csak h hű legyek önmagamhoz...de ezen kívül, megdöbbentően önálló voltam, gihhi. szóval úgy döntöttünk, h nem a 7ajrós csomagmegörzőre kéne elbaszni a pénzt hanem csodálatosan undorító szuvenírekre, úgyh végighuzogattam a szép fekete bőröndömet a belvároson.
vettünk 600 képeslapot, amin részben szép, részben agyfasz festmények díszelegnek. akkó ellátogattunk a virágpiacra, ahol volt kurvasok virág, meg virághagyma, úgyh azt is vettünk 3 csomaggal. deizgi. zöldfűszeres tea is került kedves lakótársam puttonyába. de a legfontosabb és legértékesebb cuccot, a modern árt márketen vételeztem. nézelődtünk nézelődtünk, egyszercsak megakadtam a szemem pár pacán amik igen kifejező női alakokban csoportosultak. regvest megtetszett úgyh, oda is somfordáltam. természetesen beleszerettem az összes képbe, mondjuk a legjobban egy 150 eurós csoda tetszett. aztán nagyon minőségi angol diskurálásba kezdtünk, a hölggyel aki festette meg árulta portékáját. örömét fejezte ki, h tetszik nekünk munkássága. elkezdett motoszkálni a fejemben, h esetleg venn kéne itt vmit, hiába basznám el a pénzem 80%kát rá. úgyh elkezdtünk tanakodni O.-val, h mi legyen h legyen, há venni akarok básszámeg! ezt próbáltam szánalmas angolsággal elmagyarázni a hölgynek, h vennék vmit mert úgy sem lesz időm a pénzemet elbaszni, úgyh mit ajánl. illetve melyik a kedvence. persze a 60 eurósra mutatott, aztán mondtam h esetleg maradjunk a 35-40es kategóriában. ésakkó beközölte h odaadja 40-ért a 60 ajrósat. há köpninyelnihugyozni nem tudtam. díííl! úgyh megvételeztem életem első eredeti kortárs művészeti alkotását, és teljesen beleszerelmesedtem és onnantól kedzve velem madarat lehetett fogatni. már csak képkeretet kell venni nekije, oszt felszögelem a hátamra.
végezetül, a belváros egyik kis szívcsücskében sikerült vásárolni még egy fülbevalót, valamit egy kis míves pipát ne kérdezzétek mi a fasznak, mikor úgysem használom. mondjuk végül nagymamámnak adtam, aki természetesen örült neki, még azután is h megtudta ebből leginkább füvet szokás szívni. majd karácsonyra veszek neki azt is, nemgond. Ó. is vett szépséges fülbeválót, csak őt közben kedvesen molesztálta az olasz álbertó vagykiazanyám, akinek a nyakában vagy 5 női lánc volt, meg pár karkötő a csuklóján. erről képek is készültek, rendelésre megtekinthetők. úgyh jókedvűen indultunk vissza kishazánkba, h aztán beledögöljünk a szmogba.
kösszépe a figyelmet!
