kedves gyermekeim!
mivel tetű lusta vagyok, ezért ezentúl kénytelen leszek itt megírni az új életvitelem rothadásait. innentől kezdve, csak egy-egy poszt elolvasása után leszek hajlandó külön kérdéseket fogadni a közönségtől. itt rend lesz és fegyelem basszameg!
szóval ott tartunk a lagymatag életemben, hogy eltelt egy csomó év a moziban és egyre nagyobb igényem lett arra, hogy gazdag és szép legyek. úgyhogy teljesen logikus volt, hogy felvetettem magam egy múzeumba mint fotóapparát kezelő menedzser. az is egyértelmű, hogy eddig túl jó dolgom volt a 11-12-es kelésekkel, és az éjjeli 3-4es fekvésekkel. valamint, hogy 3 emeletet kellett csak lekúsznom. úgyhogy, úgy döntöttem visszamenőleg is megszívattatom magam azzal, hogy ezentúl hétfőtől péntekig reggel 6-fél7 fele kelek és a halál heréjébe megyek el dolgozni.
jelentem, lehet túléltem az első napot!
az ébresztőt beállítottam 6-ra hogy rezegjen egyet, majd 3 perccel később. a következő fél 7-kor szólt, és ismétlődött 10 percenként. úgyhogy már ki is pattantam az ágyból 6:40-kor. sikerült kecsesen elkészülnöm időre, és már suhantam is ki az ajtón 7:15-kor. megdöbbenésemre, azonnal összefutottam a szembe szomszédékkal, majd a liftnél másik két lakóval. há ki bír ki hajnalban ennyi embert? a ferencieken még csak-csak feldolgozható mennyiségű tag mászkált, de az impozáns árpád hídnál csak úgy özönlöttek mindenfelé a zombik. laza bolyokba rendeződve meneteltek, ki tudja hová. szerintem csak statiszták voltak, mint a truman showban. az a telibehántolt busz is úgy megtelt mint az állat, há kinek jó ez?!
8 előtt beértem basszátok meg, ezt mindenki felírja a noteszába!! én pedig külön egy szarvasgombabőrfedeles emlékkönyvet veszek ez alkalomra. nyilván az ünneplés nem tartott sokáig, tekintve hogy lófasz nem volt még nagyon az épületben. a recepcióstól elkértem a műterem kulcsát, bementem 5 métert és észleltem, hogy a szoba közepére van baszva minden bútor lefedve fóliával és máris az orrlikaimba szökött a friss festékillat, úgyhogy körülbelül 10 másodpercet töltöttem a helyiségben.
átkotródtam tehát egy nagyobb szobába, ahol is egy kellemes méretű asztalt kaptam, rajta pár szétszáradt-rothadt virággal, úgyhogy máris otthon éreztem magam. tudtam, hogy fenn (fent?) kell tartanom a látszatok, így elkezdtem rendet rakni, minek eredményeképp találtam pl. egy zacskónyi kagylóhéjat, pár ragacsos üveget amikben valami folyadék volt, két maroknyi csavart és szöget, 5-6 db színminta szettet miegymást.
eztán bekapcsoltam a számítógépet, rátosztam a külső vincsesztert, így az elkövetkező 7 órát kb azzal töltöttem, hogy bámultam a töménytelen mennyiségű mappát, ahol össze-vissza vannak a fotók és különböző ásatási dokumentációk. ezeket elkezdtem kijegyzetelni, mint aki érti mit csinál (nyilván fingom nem volt semmiről és még most sincs). ezt minden arra járó embernek kifejtettem, hogy itt most kemény rendszerezés folyik.
pihenésképpen pedig, kibányásztam egy hat fogásos vacsorát a klaviatúrából, az egérből pedig a desszertet, beszélgettem pár újdonsült kollegával (akik amúgy nagyon kedvesek és segítőkészek, nyilván mert tudják, hogy mártoánett vérvonala vagyok). ami úgy nézett ki, hogy én csak arra tudtam koncentrálni, hogy ébernek tűnjek, és jókor vegyem elő a természetes bizalmatmegértéstjómunkabírást sugárzó mosolyomat. közben igyekeztem nem tudomást venni az olykor-olykor felbukkanó székelési ingeremről. egyszer elmertem menni pisilni, ahol is konstatáltam, hogy a jóbüdöskurvaéletbeittsohanemfogoktudniszarni. úgyhogy át kell nevelnem az emésztésemet, hogy negyed 8-tól délután 5ig ne nagyon pattogjon. könnyű lesz...
holnap be leszek mutatva a felső szinten dolgozó embereknek, úgyhogy lehet drukkolni, hogy ne hagyjon cserben a megkapó arcmimikám.
asszem ennyi kedves gyerekek. most elhúzok aludni, mert nem bírom idegekkel, hogy 10kor akartam eredetileg lefeküdni.
a rohadás legyen veletek!