fántásztikus telefonos kárrierem jó pár éve kezdődött, mikoris visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam egy picakutató cégtől. adtak mobilfeltöltő kártyát, kérdőívet, és magányszemélyekkel kellett folytatni minőségi társalgást arról, h vajh mire szavaznak mi legyen a neve a soproni sör alkoholmentes változatának. soproni szűz, soproni alkoholmentes, vagy soproni a faszomseemlékszikmámivoltmég. csodás élmény volt ez, anyámlánya is alátámaszthatja. akkor persze megfogadtam, h sohatöbbet ilyet, mint ahogy azt is mindig megfogadom h a piafba többé a retkeséletbebenemteszemalábam. dehát ismertek kedves gyerekek, mindig nagyon be tudom tartani magamat magamhoz... érettségi, majd kemény fél évnyi főiskolába járás után, bíz munkát kellett találni. hála a kis herének manna egy nívós ugyancsak piackutató cégnél helyezkedett el ahol is a változatosság kedvéért telefonálgatni kellett. mitadisten csak bekerültem oda ahova még azt is felvették aki nem akarta. najó egy néni volt akinek még ide sem sikerült bekerülnie, lehet nem tudta használni a telefont kitudja. mindegy, sikerült hát napi 8 órában ülni egy fosrekesz irodában, és hívogatni a cégeket, h mik az adataik ill. jó-e ami az adatbázisban szerepel. csodálatos, időszak volt ez a szánalmas kis életemben kedves gyerekek! főleg mert kelhettem reggel, h 9-re beérjek ami természetesen sosem sikerült, márha egyáltalán hajlandó voltam bemenni és nem jelentettem beteget, kb. úgy három naponta. mint fénykoromban gimnázium alatt, járkáltam a körzeti orvoshoz, előtte kapargálva a torkomat h jajdefáj, vagy lázasodom esténként, esetleg cifrásan fosok alkalomadtán ha nincs jobb dolgom. szerencsére az orvos úr pártner volt a színjátékban. ő ugyanis olyan profi, h úgy vizsgál meg a sztetoszkóppal, h hozzá se érinti az emberhez, max fél századmásodpercre. nemgond így kvittek voltunk, bár horvát doktor nem csak nálam vizsgálódik így, hanem az igazi betegeknél is. de hadne kelljen őt is fikáznom, hisz annyi szép igazolást köszönhetek neki. hiába nem töltöttem túl sok időt ezen a szent helyen, sikerült elsajátítani a gyors bemutatkozást. jónapotkívánokessznüüüvagyokabellriszörcskáeftétőlelnézéstazavarásértazérthívommert... a mellettem ülő hölgynek ez sem sikerült mert rendre bellricsörszöt mondott bellriszörcs helyett, aztán jött a kémünk aki hallgatta a beszélgetéseinket, h tán nem így kéne. én akkor nem bírtam rávenni magam h kijavítsam, örültem h nem baszom ki az ablakon az egész irodát. közben volt lehetőségem egy másik piackutató cégnél is telefonálgatni, ott orvosi rendelőket hívtunk h milyen gyógyszereket alkalmaznak a cukorbetegeknél... száúvál, igen gyorsan új munka után néztem, és akkor sikerült elhelyezkednem kedvenc mozinkba. de itt még nem ér véget a törénet kis cupákos szíveim, hisz a puskinba is van ám telefon! nem csak van, de csereg is basszameg. az első felvonásban még nem mertem felvenni, de miután sikerült újabb kemény fél évet eltöltenem egy felsőoktatási intézményben (de mindek...) és visszakerülni mégkedvencebb mozinkba, nem voltam rest felkapni és beleszólni. talán jobb lett volna ha nem teszem párszor... általánban, csak megkérdezik mikor megy ez meg az a film, lehet-e foglalni, hogy működik a nyugdíjas bérlet, nincs ezzel gond. de amikor a néni gyök kettővel megkédezi milyen filmek mennek aznap és melyik miről szól és mire elmondom elfelejti majd újrakérdezi azmánem értitekugyeazmááánem. sajnos mikor harmadszorra kérdezte újra h mikor kezdődik a film, hát nem vagyok büszke rá de rábasztam a telefont. mondjuk asszem beengedésem is volt, dehá egyszerűen nem fogta volna fel, h erre én nem érek rá. aztán jött a nagy klásszikus, mikor még nem tudtuk mekkora üzlet lesz a bábos cucc. egy hölgy érdeklődött h hány perces egy előadás, kérdeztem gábort hány perces a bábos dolog (már akkor majdnem kibuggyant a szokásos stílusom de tartottam magam) aztán bééélabát kérdzetem 2x de nem kaptam választ, csak akkor mikor már ingerültebben úgy kérdzetem h hány perces lesz eza bábos fos. akkor azt hittem, jó technika ha a telefonkagylót ráhajtom nőies felsőtestemre ami elnyeli a külső zajokat, dehát sajnos idomaim nem elég fejlettek ahhoz h eleget tegyenek eme elvárásnak. így miután a hölgynek válaszoltam h kb 50 perc, kifejtette h változtatnom kéne a hozzáállásomon mert ez tarthatatlan. khm, ha tudná h ez még érzelmes kis pillangófing volt ahhoz képest amik néha elhagyják orcámat. namindegy, azóta a bábos fos van, és igen jól megy! cserr-cserr: -puskinmozijónapot! -szeretnék 22 jegyet foglalni. -oké, merrefele szeretnének ülni, nagyterem 13 soros. -egy pillanat. -eltelik 3 perc, 5 de kuss van. énmá mondtam, bééének h ezmiezmá há most mivan. má röhögtem h ilyen nincs, meg h nem vagyok ét telefonközpontos. erre beleszólal, h akkor sikerült? kérdem, h mi? a jegyfoglalás. mondtam, h utoljára azt beszéltük, h kérdeztem hova akarnak ülni erre azt mondta h pillanat, majd vártam 6 percet. hna erre akkor a nagyon minőségi telefonkábel feladta szétkapcsolt. azért még sikerült beletolnom szétkapcsolás előtt a recsegésbe h basszameg. aztán csak visszahívott lefoglaltuk a jegyeket, miközben már röhögtem, neki meg már mindegy volt hova ülnek csak legyen vége ennek a frenetikus telefonbeszélgetésnek. csirr-cserr! nem veszem fel basszameg. cserr-cserr-CSERR! najóvan gecc: -puskinmozijóestét! - hátszóvaléntehátszóval dévédét vettem és akkor most ha szóvalhát visszaviszem akkor a dévédé árát szóvalakkor levásárolhatom mozijegyre? -mi a baja a dévédének? - semmi, de szóvalakkor ha megvettem a dévédét és haesetlegszóvalhátvisszaviszem akkor levásárolhatom mozijegyre? - nem sajnos ilyen lehetőség nincs, nálunk. ezzel nem tudunk elszámolni. sajnálom. -de akkorszóvalakkor mozijegyre nem? - nem, sajnálom. -ésha visszaviszema dévédét akkor mozijegy? -nem sajnálom, biztosan nemtudjuk ez megoldani. elnézést. - hát jó.... fél perc múlva. cserr-cserr! emberek én tényleg nem veszem fel basszameg. tudtam h ő lesz, de csak felvettem. - puskinmozijóestét! - vettem egy dévédétésvisszaviszemakkor...- nem sajnos nem. nem?- nem.-akkor....és csend. ez volt a második eset amikor leraktam köszönés nélkül a telefont. csereg a telefon. felkapom, belebúgok a nőiesen telt hangommal: - puskinmozitesshhhék. - jónapotkívánokmikormegyaaa....- a királybeszéde? - dehát én hankómiklós vagyok! - ezt tudom, csak gondoltam segítek a film címével, mert nem jutott eszébe. - adja bálintot!- sajnos nem tudom, mert jegyet ad el. csattt-kattt... úgyh még mindig vidám az élet puskinfalván. ja, a most végetért telefonos munkáról azért sem írok, me megbaszhatják, de persze volt az is... de ki tudja mi lesz még?
