igen ááám, de gecire nincs tojás! és mivel nincs tojás amit verhetnék, nem tudok máffint sütni. és mivel nem tudok máffint sütni, így nem tudom az arcomba se tolni a frisch meleg máffinkákat, ííígy az idegesség szent szelleme elöntöttem testem 99.9999%-át. a maradék meg mérges, h miafaszértakkornézemmegahűtőbehvanetojásmikormármindenzárva. mártá szerint, gáz ha átmegyek a szomszédba fél 10kor h csókolom nóri (ez persze álnév) vagyok és kéne 2 tojás amit verhetek. szóval gecire nincs édesség ami kissé frusztrál!!!!!! ennyit a mai napról.
tegnap végre valakinek érezhettem magam, illetve azóta valakinek érzem magam. eddig csak a szilviáknak meg szandiknak járt a tisztelet, de tegnap végre ráakadtam a nóri (ez persze fiktív név) vécépapírra. szóval tegnap óta a nevemmel fémjelzett vécepapír simogatja a család bölönckolóniáit. rég ért ilyen nagy boldogság! illetve, majdnem ekkora boldogság árasztotta el testemet, mikor tegnapelőtt kimenvén az előszobába látom h a kutya szétszarta azt, igen áám de megtisztelte cipőm oldalát is egy kevés kaksicskával. sajnos azóta sem tudtam rekonstruálni az esetet, merthát az ebecske csak nem szedte fel a kis mancsával a bélsarás és kenegette be vele a cipellőmet. anyukámat se igen tudom elépzelni h suttyában, festegeti ürülékkel a lábbelimet, testvérem meg nyíltan szokta az arcomba vágni a szart, ez nem vallana rá. szóval arra jutottam, én kentem be a saját cipőmet a kutya szarával, de lehet én szartam szét az előszobát is, ezt még vizsgálom magammal. a dns tesztek eredményeire még váronom kell pár hetet, nem olyan könnyű a vécében előállítani. ennyit a szarról. sőt, ennyit a mai bejegyzésről!