egész nap nem történt semmi. másfél óránként beengedtem bő 10 ember. csordogált szépen az idő előre. jókedv uralkodott a mozi lágy ölibe, nem aza kitörő de a kiegyensúlyozott fajta. az ember elégedett volt, senki se fosta telibe a vécéket, csak néhány piszoárban pihent nyugodtan a le nem húzott vizelet. ilyenkor az ember nem számít semmire, és ekkor történnek a legváratlanabb dolgok. épp a mosdóba igyekevzén énekre lettem figyelmes az előcsarnok felől. vissza is eredtem, h megtaláljam a hang forrását. egy kedves lány szögdelt épp el akkor a bejárat előtt ízlésesen előadva a blek ájd písz egyik mostani kreálmányát. "det tunájtsz gona bí a gúd nájt, gúd nááájt!!!" mondom ilyen nincs, de a kötelességemet teljesítenem kellett a vécében így, kuncogva visszatértem eredeti tervemhez.
alighogy végezvén, bééé rohan h azonnal menjek a kávézóba ilyen nincs ezt látni kell. nem kellett sokáig győzködnie, vágtáztunk a szenzáció irányába. a kishölgy most már nagyobb közönség előtt kamatoztathatta kétségtelenül nagy tehetségét. kinyújtott karral pásztázta végig a körötte ülőket mutatóujjával. jelezvén h ez mind nektek szól. kis ária következett, majd újabb stílusos tánclépések kis hahotázási szünetekkel beiktatva. élvezte, élvezte hogy énekelhet és táncolhat kedvére. a kávézóban ülők ügyet sem vetettek rá, próbálták nem észrevenni hátha túlélik ezt az eseményt sérülés nélkül. bezzeg mi, mi tisztes távolsából kis kupacba gyűlvén figyeltük minden mozdulatát. gábor 4 liter popcornnal felfegyverkezve, béé röhögőgörcsök közepette, én szokásos káromkodásaimmal kommentálva az esetet. végre volt nekünk is mit nézni. aztán egyszercsak megszólalt a kávézóban a szokásos halk zene, ami ki tudja miért épp akkor szünetelt pár percig. mondanom se kell ez újabb löketet adott a művésznőnknek, még nagyobb lendülettel dobta be magát. pár szám után, azért összeszedte magát az egyik kávézós és finoman próbálta rávezetni a hölgyet arra h ez nem illendő viselkedésiforma. erre a válasz az volt, hogy levette a cipőjét és mezitláb folytatta előadását. ezt már alig-alig tudtuk feldolgozni. aztán kegyetlen ferenc odament hozzá, h távozzon. így még a végére láthattunk egy sztriptízhez hasonló performanszot csak ő öltözött vetkőzés helyett. erotikusan lóbálta 10 méteres sálát, lassan magára tekerte. a kabát is előkerült valahonnan majd elindult felénk. ekkor mi mint 2 éves kisgyerekek akiket a csirkeember kerget futottunk, majd zárkóztunk be a pénztárba vihogások közepette. a lány hangosan dohogta h ez balkán a kurva anyátokat ez balkán sziget! majd távozott ott ahol belépett az életünkbe mégha csak pár percre is. ő volt hát balkán lány, aki bearanyozta azon napunkat. ezúton is köszönjük neki!
gyorsan még idebiggyeszteném tegnapi kedvenc vendégemet, egy igen átlagos kamasz fiatalaember aki egyedül jött filmet nézni. mikor kis hezitálás után (az emberek sokszor nem mernek nekiindulni a veszélyekkel teli bejárothoz) végre elémpenderült a pénztárcájából magabiztosan ránotta elő a diákigazolványát illetve bkv bérletét felmutatásra. mondtam h ez nem az lesz. szerencsére fél másodperc alatt kapcsolt és rájött ezzel itt nem megy semmire, előkaparta gyorsan a mozijegyét én leszaggattam röhögőgörcsöm közepette majd útjára engedtem. neked is köszönöm békávés fiú, hogy mosolyt csaltál orcámra!