most is éppen egy hangyányit a megrohadás szélét súrolom, mert miért ne. én nemtudom, de mindig marhára el tudok fáradni 2.5 óra vonatozástól, pedig csak ülök és nézek kis a fejembő. aztán jön a jól megérdemelt 20 perces kis séta minusz 500 fokban és orkán erejű szélben. most kivételesen csak alig zsibbadt el a kedves kezem a huzogatós bőröndtől, inkább csak fagyásnak indult. szeretem ezeket a sétákat megnyugtat h nincs senki körülöttem és minden egyes széllökésénél káromkodhatok mint az állat. még jó h azon fák alatt megyek el amikre ki van rakva egy cetli h szél és vihar esetén ne tartózkodjanak alatta. így biztonságban is érezhetem magam. csak nem dől már rám egy kedves rendes fa! az elkövetkező néhány naptól már most okádok, de hátha túlélem a zh-kat meg a többi cuccost és akkor majd jön a jól megérdemelt hétvége néhány korty alkoholos tartalmú folyadékkal...ugye valéria!? te leszel az első aki olvassa ezt a fost valikám.
amúgy kurvára boldognak kéne lennem, mert egyetemre járhatok és azt tanulhatok amit akarok, hétvégén meg megyek a barátokkal ide-oda és mégis ilyen kis szenvedős fasz vagyok és rinyálok olykor-olykor, h de fos nekem. hárohadjakmámeg!
ez nagyon szép végszó lett úgy érzem talán be is kussolok mára, ennyit az első irományomról emitt. amúgy azt sem tudom miért írok ide, lehet majd jólesz ez nekem h esetleg a fórumban elküldenek a picsába ki tudja.
ementem a retekbe, valcsi neked jó éjtet!