és igen! jól látjátok, visszatértem a ide ne. most érkezésemet ünnepli egész sopron, illetve ünnepelné, de sajnos a heves esőzések ellehetetlenítették a fogadtatásom színvonalas levezetését. így a 20 perces sétát 500 ütemmel gyorsabban a szakadó esőben tettem meg. ennek meg is lett az eredménye! kijelenthetem h én lettem az első aki a vonatról a kollégiumba érkezett!!! nem hiába az az élsportolói múlt... csak az ütemre koncentráltam, tamtamtamtam ez volt a bűvös kombinácijá, most biztos mindnekit tudja milyen lehetett... a huzogatós bőrönd csak száguldott mögöttem néha heves csikorgással és szikrákat köpve próbált utolérni a kanyarokban, nehéz dolga volt mert fogtam...de ez lényegtelen, a távot rekord idő alatt teljesítettem az ajtót kitépvén s belépvén a kollégiumba megkaptam az aranyérmet felálltam a lépcső legmagasabb fokára majd beléptettem magam a beléptetőrendszeren a beléptetőkártyámmal. ezután a nekem rendezett ünnepélyes fogadás keretein belül elfogyasztottam a tegnap aréna plázában vételezett majd étkezésre alkalmatlan falatok becsomagolt és elhozott nyerteseit. remélhetőleg holnap fröcskölős lesz ettől a székletem. de még csak össze se foshatom magam, mert hálistennek csak egy nadrágot hoztam magammal emide, azt is önnönmagamon és most kissé megviselődött az általa felszívott vízmennyiségtől. nem tehetem ki rögtön holnap a futóscsorgósfekáliának is szegényt. asszem ezt a témát ismét kimerítettem...
a hétvége remekül telt, a fütyülős málnás pálinka egy rakás-az előző téma főszereplője-azt ne igyatok ez e pár nap konzekvenciája.
nem nagyon óhajtottam ma ide jönni, főleg me puskinoltam, és olyan jó volt nosztalgiázni ugyanis azt csináltam mint annó munka közben, ültem az egyes pénztárban, és pofáztam az aktuális pénztárossal. teljesen jó volt és végre hasznosnak érezhettem magam...de legalább az ördöglakatkám szétszedődött és összerakódott természetesen az egészhez közöm nem volt, de nembaj legalább örülhetek h ilyen nagy tálemtumokkal lehetek egy légtérben.
új olvasót üdvözölhetünk köreinkben emberek! köszöntsétek nagy tapssal szemfüles mártikát, aki csak meglátta h épp a bejegyzésemet írom és amilyen jó a memóriája még meg is jegyezte a címét. ezért megragadnám az alkalmat, és megköszönném, h kisajátította a másik AAA-s elememet, mert ma a vonatút felénél lemerült a párja. így hallgathattam a vonat zakatolását, jó igaz az nem túl hangos, illetve a másik padsorban ülő tag kihallatszódó cüccögését, ami igen nyugtató volt. köszönöm!
rohadásokban gazdag hetet kívánok minden kedves olvasómnak, nekem meglesz...
isten éltessen engem sokáig! (csakúgy)