megrohadásaim

az eddigi fantaszikusan mély valamint filozófikus tartalommal bíró fekáliával átitatott történeteim nem légbőlkapottak, tudjuk jól. de früss koromba kell visszatekintenem, hogy igazán értelmet nyerjenek ezek. szánalmas kis életem első pár esztendeje még nem szolgáltatott e téren semmi féle érdekességgel, kivéve szülőanyámnak aki naplót vezetett ürítési szokásaimról. lehet ez megalapozta szorongásomat miszerint nem tölt el túlzottan pozitív érzéssel ha valaki a közelemben van miközben én intimkedem a belsőségemmel. mindegy, ezt úgyis a tudatalattim raktározta el 4-5 éves koromig. mikoris meg kellett tanulni önállóan piszkítani illetve utókezelni. kemény időszak volt ez kedves gyerekek. véget értek az üvöltözések az aktuális felmenőnek, h kéééééész vagyóóóóók!!! nem is voltam rögtön túl sikeres e műveletben (dehát tudjátok sajátos tempóban létezem). fogalmazhatunk úgy is h nem voltam hajlandó áttérni erre a vallásra. aztán egy napsütéses tavaszi délutánon, amikor az óvoda erdei egy napos tárborba hurcolt, az élet kemény helyzet elé állított. az elfogyasztott nagy mennyiségű szülők által csomagolt uzsonna meghozta hatását belsőmben, viszont nem akartam leleplezni tudatlanságomat az óvónéni előtt így szűkölve töltöttem pár órát, majd gyanús megkönnyebbülés következett. záróizmaim elernyedése kellemetlen mellékhatásokkal jártak, éreztem én legbelül h valami nem stimmel, de hát tárgyi bizonyíték kellett. amazt könnyű volt megszerezni, de regvest el is kellett tüntetni, nehogy más is megbizonyosodjék létezéséről. a legeldugodtabb helyet sikerült megtalálnom lángész elmémmel, a pólóm elejét. viszont eme málőrt az akkor még magas szinten lobogó önbizalmam palástolta. a busz út visszafelé kissé ugyan kellemetlenül telt, mivel újabb elüntethetetlen bizonyítékok terjengtek a levegőben. a leányzó ki mellettem ült ezt említvén én viccelődni kezdtem h biztos v melyik szerencsétlen beszart. így kis titkomat sérülés mentesen vihettem haza, hogy felmenőim nagy örömére kitárulkozhassak. azóta jelentem sikerült átszokni a vécébe ürítésre, persze történtek kisebb balesetek azóta, de azt majd később...

mit tagadjam több mint 2 éve megvan ez a szerencsétlen. vérrel-verejtékkel összekotortam a házát, berendeztem ízlésesen, játszottam vele igénye szerint. várva vártam a hétfőn mikor új dolgok érkeztek, csak ez vígasztalt aznap. ültettem tonnaszám a zöldséget, virágot, fát, látogattam az igazbarátokat, ugrálókötél rekordot állítottam fel, pattogtattam a labdát fél órán keresztül, hogy minél több pénzem és pontom legyen. tömérdek gátugrást hajottam végre, sok esetben üvöltözésekkel kisérve az izgalmas futamot. már a banánhéj sem tudott kihozni a ritmusomból. elértem amit szerettem volna, tisztességes ruhatár, egyedien praktikus mégsem fellengzős lakás, megbízható szomszédok, pénzügyi problémák kiiktatása. horgászni is megtanultam, gyűjtöttem tojást, rendesen napi rendszerességgel nyitottam ki az adventi naptárat, vettem napi 4-5 miszteriboxot.

a baráti körömet is közelebb éreztem miután megtudtuk beszélni ki mit vett a héten, bemutattuk egymásnak az új szerzeményeket, ajándékokkal kedvesketdünk a másiknak. egyszerűen idilli volt minden. és akkor megérkeztek a petlingek. jöttek aranyos kis pulyákként, nagy gondoskodással felneveltettem a pettel, majd jött a gülüszem és a nyávogás (amit nem hallani kívül, viszont legbelül sikít) egyre kevesebb lett a játék, a lakásfelújítás se volt már olyan fontos. a hétfők se voltak már a régiek, nem jött jó cucc, nem volt motiváció. de éhesek a petlingek, ha nem eteti a gazda elfutnak aztán fizethet fejenként 200 pénzt. új napi rutin lépett érvénybe:  belépés pet etetés, mozsdatás, ki a kertbe jönnek az üveges szemeikkel ugrálnak. mit kérsz bazmeg? szendvicset mi csesszelek meg, tegnap is azt kértél meg az előtt is. ne rohangálj már, edd má meg bazmeg, te mit kérsz szusit mi bazmeg tudtam bazmeg mindig azt zabálod, de ne arra mennyé ide gyere edd má meg had mennyek má innen el...

norikó régóta szimpatizált a fiatalemberrel, aki előzékenyen köszönt neki az utcán minden egyes alkalommal, mikor elhaladtak egymás mellett. először csak csodálkozott eme gesztuson, hiszen ismerettségük igen közvetett volt. az idő haladtával észrevétlenül átledült a mármegintköszönnikellennekazegyednek-ből a hnaholvanmármikorlehetmáköszönnineki státuszba. várta a következő találkozást mikor újra átélheti az intim és tartalmas párbeszédet. minden egyes utcai körútja során érzékszerveit kihegyezve pásztázta környezetét, kutatva a célszemélyt. természetesen ettől függetlenül mindig mellbevágta a találkozás, hiába edzette magát rá jó előre. a reakciók a következő voltak: összeránduló gyomor, fél perces szívleállás, egész testen átvonuló remegés, verejtékmirigyek igen erős aktiválódása kiváltképpen a tenyéren majd az alappulzus megszázszorozódása.

ilyen kellemesen telt el minden alkalommal az észleléstől a köszönésig számított pár másodperc. utána már csak fél órába került, hogy visszanyerje eredeti állapotát. az első taktika ami nem is taktika mint inkább zabolázatlan ösztön volt, abban merült ki, h jó messziről beazonosította a személyt, majd notóriusan másfelé nézett, mígnem az utolsó pillanatban mikor már majdnem sercegett kettejük között a levegő egy gyors pillantás kiséretében odaköpött egy sziát.

az idő haladtával már paranoid tüneteket mutatva, sokszor más útvonalat választott amin kevesebb eséllyel futhatott össze emberével. szánalmas vagy nem kedves gyerekek, de norikónak sikerült súrolnia az őrület határát már ennyitől. de ne írjátok le kedves nyájas olvasók ezt az önbizalommal ritkán találkozó, elmegyógyintézetbe való leányt. norikó pár év elteltével lassan mégis garantáltan örökké fénylő önbizalomszőrt növesztő löttyöt vásárolt az ecseri piacon. ennek eredményeképpen beteges viselkedése alábbhagyott. torkából a gombóc is felszívódott mielőtt a kapun kilépett. a világ a lábai előtt hevert, nem ismert lehetetlent. tudta! érezte, h örökké tartó magabiztosságának megőrzéséhez még egy mindent eldöntő utolsó játszmában kell helytállnia...

a körúton haladva egyszercsak megsuhintotta a halál szele, ahogy ismerős alakot vélt felfedezni a messziségben feléje tartva. norikó tudta, hogy eljött az idő, nem hátrálhat meg, most kell bizonyítania. igenis érdemes arra, h hordja önbizalomszőrből készült még friss bundáját. kihúzva magát, szemkontaktust teremtett az egyeddel. érezte h nem bírja tovább a látószervét a másikéba mélyeszteni, de nem adta fel! barátságosan laza, mégis nőiesen elegáns kisugárzást próbált eljuttatni démonjához. a két szempár egymásnak feszült, hosszú másodpercek alatt egyszer sem engedve a pislogás vágyának. és akkor elérkeztünk kedves gyerekek a várva várt pillanathoz! egymás elé értek, igen! a köszönés meglepően természetesen zajlott, miért ne lett volna az. norikó abban a pillanatban elkönyvelhette győzelmét maga felett. s megérdemelten kapott még hozzá egy jutalomafalatot egy beszélgetést kezdeményező kérdés formájában. annak feltétele pillanatában, norikó alatt megnyíla a föld és ő eltűnék vala annak legmélyebb vermébe. bárcsak ez lett volna. ehelyett egyszercsak lökést érezvén a csipőjén és így félig mepördülvén saját tengelye körül norikó realizáta, hogy nekiment egy kurva oszlopnak. sokkos állapotában odaokádott egy fél szavas választ majd nagy iramban próbálta elhagyni a helyszínt, miközben lassan hullottak ki láthatatlan bundájából a szőrcsomók.

ne féljetek megszeppent gyerekek

ez az eset igen régen esett meg

noriko bundája sürübb mint valaha

ezt epillátora is alátámaszthatja

kívánjunk hát neki hosszan tartó szőrzetet

ki el akarja lopni, az azonnal rohadjon meg

mostanában néha ellátogatok mártával a csarnokba vásárolgatni. ha hiszitek kedves kommentmentes olvasóim ha nem, igencsak megszerettem annak a helynek a hangulatát. mászkálunk a friss életteli gyümölcsök, zöldségek, húsok(ezek már annyira nincsenek élettel megfűszerezve jobb esetben) között. balra tekintvén végignézhettem ahogy a kínai vevővel üvölt az eladó magyarul, hogy ne onnan szedd az almát, mert leborul az egész. mondom hogy ne onnan!!! jobbra pedig görög élőzene megy amire legalább 3 ember körtáncol. a húsos pultnál, a falon 3 lengeöltözékű hölgy díszeleg, a drogos napbarnította fiú kínálja megint a portékáját az eladóknak, az egyik ezt megelégelve elküldte a fenébe ,h többet nem veszünk tőled semmit és ne is gyere ide ezentúl. közben csak elővett egy 500 méteres kést, h megélezze...vidám az élet ott megkellhagyni.

márta már rutinos, ahogy belép a hatalmas választékkal megáldott helységbe, agya átáll az akciók keresésére. kereszbekasul végigjárjuk az egészet, én mesélem a fasságaimat, közben ő megjegyzi hol a legolcsóbb az eper és hol a legszebb a karalábé. kétségbevonhatatlan hozzáértéssel választja ki a főzéshez szükséges alapanyagait. én a fokhagyma vételnél debütáltam ahol is egy tő vagy miahere 60 forint volt, illetve fel volt tüntetve, hogy új aza fokhagyma. jajdejójajdeszépveszek3at. a nagypocakos eladóbácsi megjegyezte, hogy van magyar is. én ezt úgy ahogy kell nem értettem ezért mondtam,hogy jóleszez. most már tudom, hogy magyart kell venni és nem ilyet mert ez azért nóje ennyire, mert még nem fejlődtek ki a jólmegtermett gerezdek. ehelyett 600 darab kis valami van benne amit nagyító alatt lehet csak megpuccantani...

nembaj ez nem veszi el a kedvemet, hisz ha ennél nagyobb baromságot akarnék elkövetni illetve át akarnának vágni, ami persze eddig nem fordult elő akkor márton biztosan megakadályozna ebben. őőő vagy mégsem?

gombát kellett venni, mer a gomba jó. a rangidős úgy határozott hátra megyünk ott vannak a fasza gombák. sikerült a csarnok egyetlen eldugott részébe mennünk (najó még van egy ahol a halak vannak fél literes akváriumokban, de oda többet nem akarok menni).ott ült egy terebélyes asszonyság egy rozoga asztal mögött és ahogy meglátott már szólt, hogy menjünk oda szagoljuk meg ezt a csodás laskát. odamentünk tört egy-egy darabot megdörzsölte majd odaadta. mi hozzáértően bólogattunk, h hűűdejótéllegdejó. biztos nem lerítt rólunk, hogy kurvára nem értünk a gombákhoz. mennyi kell kedveskéim? háát csak egy tő ebből, meg egy kevés a csiperkéből. deaz mezei csiperke. nembaj akkor is jöhet. nade ezt szagolják meg kedveskéim. hűű ezis nagyonjóhűűnagyon. és már pakolta is tele a zacskót minden fajta gombával. márton közben már kedvesen ám kétségbeesve mondta, h de neki nem kell ennyi, nem tudja majd megenni. nem zavarta a nénit. mimeg úgy igazából nem is mertünk ellenkezni, nehogy megbántsuk ezt a kedves jóravaló becsületes asszonyt. még megszagoltunk 3 fajta gombát, amit kiválónak véltünk ugyancsak, majd valahogy mégis sikerült elérni, h a sárga gomba 3 cafatja után végre megálljon a zacskóba pakolás. azt hittük a nehezén túl vagyunk, gyorsan fizetünk aztán viszlát. odament az ezer éves mérleghez ahol is kb volt egy 1 kg-os meg mondjuk két 20 dekás súly. abból minden mennyiség kijön... méreget ide-oda, mondja h nézze csak az uraság így, pont annyi igaz? márton bólogatott hevesen, h úúúgyvan. hna de akkor mennyi is ez akkor végülistehátna? háha a laska xdekája 600 és a faszomtudja milyen gomga ennyi és annyi akkor számoljuk csak mi ki. mivaan? nade néni tessék mondani már egy konkrét összeget. szóval ezmegazannyiakkorannyiésakkor legyen maguknak öt. öt mi,mitötmiazhogyöt? neee, ugye neeeem. öt ezeeer? bólogat a fattya. há neharagudjon néne de ez nem fog menni, há nincs is nálunk annyi ne tessék viccelődni. najó legyen maguknak csak 3500. rázzuk a fejünket hevesen mégis tisztelettudóan (najó sokkot kaptunk h miafaszvan) nincs nálunk ennyi pénz, mennyi van, há kétezer. akkó legyen kétezer. próbáltam úgy kivenni a kétezrest a tárcámból, h nehogy véletlenül az ötezres bukkanjon elő mert végünk. odanyújtottam a pénzt, megköszöntük a lehetőséget, majd kínunkból előcsattanó röhögéssel távoztunk. kérdezgettem márton, hogy vajh mennyire lettünk még ígyis átbaszva? mennyi ez a gomba? hmm több mint egy kiló, áá akkor annyira nem is, főleg ha télleg ez frissen szedett blabla...csak sajnos fél perccel később láttuk a normális pultoknál, hogy a laska gomba 600 helyett 400 és a csiperke is könnyen megvételezhető lett volna fele áráért. nembaj bazmeg megérte, legalább alkudtunk egy kurvajóóót...

szóval csupa vidámság az a hely nekem elhihetitek, ja és kurvafinom záhertortát lehet venni az egyik bodegánál, azt ajánlom mindenkinek.

az pedig csak mellékesen megjegyezném, hogy az utolsó komment amit kaptam a rusnya fajtátoktól az februárban volt, nmeg itt töröm magam. úgyhogy bekaphatjátok!

a tököm tele a társkereséssel emberek! én megpróbáltam, tényleg meg! de most kijelentem, hogy felhagyok mindennemű tudatos keresgéléssel és bekaphatja a nemiszervemet az összes társkereső oldal.

a pszichológus illetve több barát unszolására végülis regeltem 3 oldalra is. csodálatos bemutatkozó szövegemnek és kiemelkedően gyönyörű képeimnek köszönhetően megáldottak pár levéllel. az egyik megírta a nevét, illetve, hogy fűtésszerelő és nem akarják előléptetni, mert lehet nem hiszik, hogy alkalmas rá. a másik rögtön írja h elvinne palacsintázni, ill utóiratban h ugye milyen aranyos a keresztlánya. merh olyan képet rak fel amiben a keresztlányával dízseleg. aki télleg aranyos, de sajnos a háta megett felbukkan a kopasz dagadt keresztapu is. én írom, hogy ne haragudjon, de nem szeretnék vele ismerkedni. erre válaszol, hogy milyen szar lekoptató szöveg és, h nem is ismerem...

a harmadik aktfotósorozattot akar rólam készíteni, mert milyen szép vagyok és okos. jelezném, hogy direkt olyan képet raktam fel amin nem látszom túl jól. erre írom, hogy nem élnék a lehetőséggel de köszönöm. válasza: most már tudja, hogy bennem több van és annyira tisztel, hogy már nem is akar lefotózni...

és akkor még a chatelésekről egy szó sem esett. rámklikkel megkérdezi mit keresek itt, mondom h nézze meg az adatlapomat. (kb az volt benne, h felpergetném szánalmas kis életemet, de nem szexpartnert keresek. ill hogy irónikus humorú és aktívabb agyműködéssel létező egyedek előnyben) tehát gondolnám, hogy tisztáztuk a dolgot. erre az 5. kérdés, hogy milyen méretű melltartó kell rám. már csak kiváncsiságból is megmondtam. a köv kérdése az volt mit csinálok szabadidőmben. ezt a magas labdát muszáj volt lecsapnom, mondtam h melltartót keresek magamra. nem értékelte ezt a magasszintű humort, így lelépett. sírtam is utána. aztán jön egy csaj, aki lányt keres a hármashoz. mondom köszi nem vagyok érdekelt ilyen téren. azért csak megkérdezi, hogy ésha csak vele kéne?...aztán jött a szélsőjobbos úr, akivel sikerült vitáznunk a melegekről. merth a melegség ha heteró pár neveli fel akkor genetikai málőr, de ha meleg pár neveli a gyereket akkor belenevelhető jelenség. jó tudni májsztró. neki nincs baja a melegekkel addig míg nem környékezik meg, meg hát nem akarja,h nőjön a számuk...nembaj ezt megvitatva azért megpróbált találkozásra invitálni, mondtam kizárt. de miért? mert nem akarok. de miért kényeztetnélek csak abban nincs semmi rossz igaz? mondom nincs, de nem óhajtom, hogy ő tegye ezt. és nem fogják fel az elutasítást. istenfaszát mennyi fasztartály van azon a helyen.

 ja és, h minden érzésemet összefoglaljam, leírnám azt a kis versikét amit béélabával sikerült alkotnunk egy nagyon izgalmas 12-13 órás műszak alatt.

Neked van aki szeret,

van aki kíván

Nekem senkim nincsen,

csak a száraz pi....

ez már igein igen régen volt kedves gyerekek, de már akkor is kellemesen ki voltak éhezve nyájas főhőseink. ne is csodálkozzunk tehát azon, h megint egy eseménydús estéről mesélek nektek.

thelma és norikó már akkor is nagyon szépek és kívánatosak voltak, főleg amikor testük 90%-ka alkoholból állt. abban az időszakban még nem voltak olyan céltudatosak mint előző mesénkben, így csak egy kis kikapcsolódásra vágytak az egyik szórakozóhelyen. az éjjel nagy részét alkoholfogyasztással és világmegváltással töltötték, amit néha megzavart egy-egy szerencsétlen hímtag, aki thelmát próbálta elcsábítani. azonban thelma már akkor is merészen igényes volt, keményen meghúzta a határt akárkit nem engedett közel magához. nem is tudott volna hiszen addigra a széken tartózkodás is erős koncentrálásába került. noriko viszont magvas gondolataival bombázta az éppen aktuális egyedet. ez így folyt a hely zárásáig amikor is a lányok elégedetten távoztak, illetve távoztak volna...

a kijáratnál 3 spanyol fiú kérte meg őket, h menjenek vissza az elveszett társukat megkeresni ill annak kabátját. a lányok nem tudták meghazudtolni önmagukat, rögtön a fiúk segítségére siettek. fantasztikus rátermettségüket bizonyította, h megtalálták az elveszettnek hitt tagot a majdhogynem üres szórakozóhelyen. a kabátot sajnos még nekik sem sikerült előkeríteniük. a fiúk megköszönték az önzetlen segítséget majd elváltak útjaik. vagy 5 percre...

thelmáék toporogtak ugyanis kicsit a deákon, h most akkor hova is menjenek reggelizni. mit ad isten a jóravaló spanyolok beérték őket. addigra létszámuk leapadt kettőre. egy igen magas(pábló) és egy középmagas(nánó) jószágra. természetesen mind a négy erkölcsös fiatal éhes volt, így úgy határoztak, h négyesben költik el valahol reggelijüket. thelma útközben lelemaradozott a páblóval, így noriko beszélgetésbe elegyedett a maradékkal. noriko egyszercsak arra eszmélt, h nem a nagymama palacsintázója felé mennek hanem bekanyarodnak a wesselényin, isten tudja miért. teljesen véletlenül a fiúk a környéken bérelték lakásukat. mikor végre thelmáék beérték norikóékat thelma száját elhagyta a rettegett mondat: " nekem ezzel basznom kell!"

noriko ennek marhára örült, hiszen nagyon szépen megtanulta édesanyjától, h idegenekhez nem illik felmenni hivatlanul.sajnos annyira eltökéltnek látta thelmát, h magában párszor elküldte a retkespicsába és úgy döntött asszisztál ehhez a fertőhöz. mármint ne gondoljatok gyerekek semmilyen gruppenre, csak nem óhajtotta norikó azt h egyedül menjen fel thelma a fiúkhoz. megértitek ugye?

közben nano (aki mellesleg elég szép kis pofival rendelkezett) annyira megpróbálta elcsábítani norikót, h egyszer az utcán ráhajtotta vállára a fejét h:

-ájem veri tájerd. -jeszjesz, mítú. mondta norikó. plusz még azt is hozzáfűzteh: oké áj gó áp tu yór flet bát dzsászt bikóz áj dont vantú lív my frend alón der. szó áj dzsászt vantú sleep der, noting elsz. ezt a mondatot, h áj vant dzsászt szlíp wid jú náting elsz úgy 5 percenként ismételte meg, nem sejtvén h a szlíp szócska ártatlannak hitt jelentése olykor nem az. szóval norkió úgy gondolta teljesen tiszta az, h ő csak felügyelni megy fel a lakásba. megvárja a menetet vmelyik másik szobában nanóval majd hazahúznak thelmával. a lakásba érvén valahogy mégis rögtön valamilyen alkoholos italt kért és pusztított el. nanó kedvesen az emeletre invitálta, h nézze meg a szobáját amíg thelmáék nem érik be őlket. a szoba csodálatos volt semmire sem emlékszik mára belőle norikó. hála a fasznak thelmáék befutottak hamar majd ment a faszkodás, h akkor ki mit csinál kivel. thelma azt hajotgatta h lekell zuhanyoznia, norikó meg h áj dzsaszt vantú szlíp náting elsz. végülis thelma és a választottja bevonultak az egyik szobába, norikóék  pedig a másikba. leültek az ágyra kis csend következett majd norikó mintha valamit megsejtett volna helyzetből kedvesen leszögezte:

-áj dont vana fák vid jú.

-bát váj? (ez a kérdés kicsit meglepte norikót, ő tényleg nem gondolta h nano le akarja fektetni, hisz egyszerűen semmi jelét nem mutatta azon a vállráhajtásos akción kívül ((ill h felvitt magához,te fasz))))

-bikóz áj dont nó eniting ábáut jú, end ájem veri sháj.

-bát ví ken mít tumárró.

erre már norikó sem tudott mint mondani röhögnie kellett, majd még 600 bocsánatot kért h ez nem fog menni, de szívesen alszik egyet. szóval jó lenne ha kapna egy pólót, ja meg akkor már egy vmilyen kis nadrágot is, ekkor szakadt el a cérna valószínüleg nanoban is már ő is felciccent. így norikó és nanó mint 50 éves házasok lefeküdtek egymás mellé a romantikus hajnali fényben...

10 perc elteltável norikó nem érezte jól magát, tudta h nem helyes amit csinál így felöltözött a magát halottnak tettető fiú mellett és szó nélkül elhagyta a szobát. lefele a lépcsőn majdnem letoccsant, de az alkoholgőze fenntartotta. kiért az utcára és vett egy nagy levegőt. az üres wesselényin baktatva megpróbált egy smst írni thelmának, h elhagyta a helyiséget és reméli minden rendben zajlik. ez végülis sikerült is neki egy bő negyed óra alatt. fél perccel az üzenet elküldése után thelma hívta, h várja meg azonnal megy, mert sajnos az ő előadása is elmaradt az óvszerhiányra való tekintettel. (mert kondom nélkül ne közösüljetek kedves gyerekek!!!) így hát a két lány együtt ment haza a reggeli napsütésben és valamiért az olvasók ismerősnek érezhetik ezt a befejezést is...

a torta csapó egy má rég volt, természetesen felejthetetlen pár ember számára. ez köztudottan az ehetetlen fajtából származott. azóta fejlődtem valamelyest, alkottunk má ízletes darabot is. de abban mi a vicces. a mostani mászterpísz egy szakember segítségével készült. szülőapámat próbáltam meglepni vele, de nemcsak őt magamat is sikerült.

hidegvérrel csaptunk bele a procedúrába. teljesen nyugodt voltam a tudattól h egy mester vezényli amúgyis tökéletes mozdulataimat. a piskóta megalkotása már a kisujjamban lapul, igaz most új keverési technikával ismerkedtem meg. puszta kézzel lett megforgatva a lisztes massza. de ezenkívül semmi meglepő nem történt vele kapcsolatban, bekerült a sütőbe, hogy kiteljesedhessen.  jött hát a csodás krém elkészítése. nagymamám receptjét csentem el, ami egy egyszerű gőz fölött sűrűsödő csoda (lett volna). cukor, kávé, tojássárgája. hát kedves gyerekek ez a pár fos olyan szépen összeérik és besűrűsödik h orgazmáltunk tőle rendesen. ez lett tehát a krém alapja, került bele még kis márgárin illetve vajkárámell. a végén pedig megadtuk neki a jussát pár liter tejszínporból varázsolt tejszínnel. csodás lett, hábkönnyű tejeskávé ízű. igaz kurva édes, de a piskóta se hiába született meg a sütőben kéremszépen! a torta megkenésének felelősségét átadtam mászteremnek, aki gyakorlott mozdulattal egyesítette a két összetevőt. nekem már csak annyi dolgom lett volna h a helyszínen az oldalát bevakoljam, diszítsem pár vonallal illetve gyertyával és fogadjam a sikítozó rajongótáboromat a vacsora után. hájj de szép lett volna...

olyan titkos volt a project, hogy amint megérkeztem pár óra késéssel a helyszínre, rögtön bevágtuk testvéremmel a tortát a fűtetlen szobába. mintha nem lenne nálam semmi jajdecselesekvagyunkbasszameg. nagymamám is csak kétszer szólta el magát. egyszer megkérdezte fater előtt h és mit sikerült alkotnom, illetve fatertól megkérdezte h milyen lett a krémem... nemgóóóónd

gyertyát természetesen nem vettem, volt pár kellően használt nagyinál, akkó meg minek?! a vacsora elköltése után feltünésmentesen kiiramodtam a konyhába gyorsan azt a pár mozdulatot megtenni. ami fél óra alatt se sikerült, mert a nagyon hideg szoba úgy tűnt nem volt olyan nagyon hideg... így a torta krémje sétára indult, főleg ahogy próbáltam az oldalát pacsmagolni. nem bírta ezt a is mozgást sem. mondjuk csak ki, hát elfolyt a gecibe az egész hna. nemgond kikaptuk a mélyhűtőből nagyi zacskós karfiolját és a helyére illesztettük az izgőmozgó cuccot 10 percre, jóleszaz. a fater által készített tortáról lekaptuk a már rajta díszelgő gyertyákat saját céljaink felhasználására. közben fater kicsattogott a konyhára a mosogatnivaló cuccokkal így nem volt feltünő h testvérem nem engedte tova menni a küszöbné. nemgooond véglüis úgyis fos lett a torta minek még megis lepődni miatta. ezekután már csak a gyertyát kellett felhelyezni, de mivel már az előző torta krémje megkapaszkodott rajta, gondoltam megmosom, eközben sikerült eltörnöm a négyest. nemgond csak kicsit megkell égetni a letörött darabok végét, és máris összeforrnak szerelmesen....a faszt nem tették. de nemgóóónd beleszúrunk egy fogpiszkálót (az jelezném h ekkor én már magamonkívül vinnyogtam a röhögéstől). természetesen ez sem nem ment, így gondoltuk kicsit megkell égetni a végét h a meleg megkönnyítse a behatolást. a fogpiszkáló szénné éget és a négyes alja is igen fura fekete árnyalatott vett fel. nembaj valahogy pár próba után mégis benne maradt egy kis csonk fogpiszka. állt mindkét gyertya, kezemben a torta induljunk háát! mártonnal eltervezük h az előszobában meggyújtjuk a gyertyákat ő gyorsan bemegy a nagyszobába felkapja a fényképezőt, lekapcsolja a villanyt és máris jöhetek. igenám csak hiába vártam márton nem tudta bekapcsolni a fényképezőt, faternak kellett odamennie bekacsolnia, addig a gyertyák már okádták magukból a viaszt a tortára, majd a négyes gyertya kanóca feladta úgy döntött lefekszik aludni kicsit...ott álltam a félig nyitott ajtónál hangosan vinnyogva a röhögéstől ill üvöltözve h mehetek már, meg h elaludt ezaszar. márton lohol oda h minnyá meggyújtja, persze....elégetett pár gyufát a kezével együtt deaza kurva négyes nem akart aktivizálódni. döntöttem hát bemegyek így. csepegő tortával, amin csak egy ötös égett...

micccsoda megható pillanat volt ez!

aztán jött a második felvonás, vhogy felkell vágni a tortát ami egy teflon lapon pihent, ami egy vmi műanyag tartón. így tehát úgy csusszant ide oda minden egyes vágásnál mintha csak korcsolyázna, de a krém önmaga is elég csusszanáús volt, így repültek ideoda a tortaszeletek örültünk ha éppen bele a tányérba. néhány falat azért a szánkba is elért, ekkor nagymutter megjegyezte h az ő általa készített és elbaszott réteslisztből sütött piskótája kezetfoghatna az enyémmel...köszönöm nagyi sokat jelent nekem az elismerésed! akkorra má a faszom tele volt az egésszel, van nekem humorérzékem deezmá sok volt nekem is. amúgymeg ízre igenis fasza volt mindenki bekaphatja!

a következő tortám 60 év múlva készül majd, csakhogy mindenkit megnyugtassak.

viszlát!

egész nap nem történt semmi. másfél óránként beengedtem bő 10 ember. csordogált szépen az idő előre. jókedv uralkodott a mozi lágy ölibe, nem aza kitörő de a kiegyensúlyozott fajta. az ember elégedett volt, senki se fosta telibe a vécéket, csak néhány piszoárban pihent nyugodtan a le nem húzott vizelet. ilyenkor az ember nem számít semmire, és ekkor történnek a legváratlanabb dolgok. épp a mosdóba igyekevzén énekre lettem figyelmes az előcsarnok felől. vissza is eredtem, h megtaláljam a hang forrását. egy kedves lány szögdelt épp el akkor a bejárat előtt ízlésesen előadva a blek ájd písz egyik mostani kreálmányát. "det tunájtsz gona bí a gúd nájt, gúd nááájt!!!" mondom ilyen nincs, de a kötelességemet teljesítenem kellett a vécében így, kuncogva visszatértem eredeti tervemhez.

alighogy végezvén, bééé rohan h azonnal menjek a kávézóba ilyen nincs ezt látni kell. nem kellett sokáig győzködnie, vágtáztunk a szenzáció irányába. a kishölgy most már nagyobb közönség előtt kamatoztathatta kétségtelenül nagy tehetségét. kinyújtott karral pásztázta végig a körötte ülőket mutatóujjával. jelezvén h ez mind nektek szól. kis ária következett, majd újabb stílusos tánclépések kis  hahotázási szünetekkel beiktatva. élvezte, élvezte hogy énekelhet és táncolhat kedvére. a kávézóban ülők ügyet sem vetettek rá, próbálták nem észrevenni hátha túlélik ezt az eseményt sérülés nélkül. bezzeg mi, mi tisztes távolsából kis kupacba gyűlvén figyeltük minden mozdulatát. gábor 4 liter popcornnal felfegyverkezve, béé röhögőgörcsök közepette, én szokásos káromkodásaimmal kommentálva az esetet. végre volt nekünk is mit nézni. aztán egyszercsak megszólalt a kávézóban a szokásos halk zene, ami ki tudja miért épp akkor szünetelt pár percig. mondanom se kell ez újabb löketet adott a művésznőnknek, még nagyobb lendülettel dobta be magát. pár szám után, azért összeszedte magát az egyik kávézós és finoman próbálta rávezetni a hölgyet arra h ez nem illendő viselkedésiforma. erre a válasz az volt, hogy levette a cipőjét és mezitláb folytatta előadását. ezt már alig-alig tudtuk feldolgozni. aztán kegyetlen ferenc odament hozzá, h távozzon. így még a végére láthattunk egy sztriptízhez hasonló performanszot csak ő öltözött vetkőzés helyett. erotikusan lóbálta 10 méteres sálát, lassan magára tekerte. a kabát is előkerült valahonnan majd elindult felénk. ekkor mi mint 2 éves kisgyerekek akiket a csirkeember kerget futottunk, majd zárkóztunk be a pénztárba vihogások közepette. a lány hangosan dohogta h ez balkán a kurva anyátokat ez balkán sziget! majd távozott ott ahol belépett az életünkbe mégha csak pár percre is. ő volt hát balkán lány, aki bearanyozta azon napunkat. ezúton is köszönjük neki!

gyorsan még idebiggyeszteném tegnapi kedvenc vendégemet, egy igen átlagos kamasz fiatalaember aki egyedül jött filmet nézni. mikor kis hezitálás után (az emberek sokszor nem mernek nekiindulni a veszélyekkel teli bejárothoz) végre elémpenderült a pénztárcájából magabiztosan ránotta elő a diákigazolványát illetve bkv bérletét felmutatásra. mondtam h ez nem az lesz. szerencsére fél másodperc alatt kapcsolt és rájött ezzel itt nem megy semmire, előkaparta gyorsan a mozijegyét én leszaggattam röhögőgörcsöm közepette majd útjára engedtem. neked is köszönöm békávés fiú, hogy mosolyt csaltál orcámra!

volt egyszer két szexuális élményekben szegény lány akik felkerekedtek h megtalálják a hozzájuk való férfinemiszerveket. legalább csak egy nyanvadt éjszakára. nem kell őket rögtön elitélni kedves gyerekek, ti is elborzadnátok ha tudnátok, hogy pontosan mennyi ideje is éltek ezek a jóravaló lányok szűzies életet! de ez az életforma sajnos jár némi mellékhatással, megszállta őket a frigiditás és a kapjunk be bármit kór hullámokban.

így sok alkohollal kellett előhozniuk erkölcstelen oldalukat, hogy tulfűtött sexuális kisugárzásukkal magukhoz vonzák a másik nem képviselőit. ezt természetesen egy vendéglátóipari egységben történt, várjunk csak 3-ban... a lányok nagyon szépek voltak, a mozgásuk is kiváló volt a ritmusérzékeük soha nem hagyta őket cserben. és egyszercsak a telma odaszólt norikónak . "megvannak a nyomorultak!" tényleg megvoltak. feltünésmentesen vonagló mozgással máris a kiszemeltek közelében termett a két amazon...norikó csak akkor vehette őket jobban szemügyre és rögtön látta, h a magasabb lesz az övé. ki gondolta volna. nem volt elragadtatva tőle első látása, túl nyálasnak tűnt. magas vékony alkat, kék szemek, enyhén hátrafésült tejfelszőke haj. persze telma kiválasztottjához képest picsafüst volt. mivel ő kiszúrta az egyetlen szappanoperahőst aki a vad angyalból lépett ki. kigombolt ing ami engedni látatta nem kevés mellszőrzetét, barna gombszem, pár kiló zselével hátranyalt félhosszú haj.

de,  terka nem szarozott, bedobta mindenét, így fél perccel később már tárgyalásba is kezdett a fiatalemberrel. megkönnyítette a helyzetet h a fiúk hollandok voltak. ennél simább ügyet normális ember nem is tudna elképzelni hát még elbaszni...azt el se mondtam még kedves gyerekek, h egy üres lakás is a lányok rendelkezésére állt ami évente körülbelül 2x esik meg. minden adott volt tényleg minden!

kis idő múlva norikó is beszélgetésbe torkollt a most már az annyira nem nyálas úriemberrel, yorikóval. aztán jött az ötlet olyan 2 fele, hogy át kéne menni egy másik helyre. amit meg is tettek azon nyomban, átgyalogoltak erdőn mezőn hogy arra a csodálatos helyre érjenek ami egy ünnepelt francia énekesnőről lett elnevezve. az igényes táncolás és társalgás folytatódott. de vajon hogy térjen rá kedves gyerekek az ember a lényegre ha nem érzi magában az erőt? norikóból már rég elveszett az a fajta céltudatosság ami akkor volt jellemző rá mikor még csak álmodozott az egészről. ott abban a helyzetben amikor végre lett volna lehetősége, egyszerűen nem tudta magát rávenni h végre kiélhesse ribanc énjét.

nem bazmeg jókislány módjára társalgott a globális felmelegedésről, arról hogy mit tehetünk a föld megmentése érdekében, az internet adta fantasztikus lehetőségekről mit például blogvezetés barátoknak... a pénzhez fűződő viszonyáról, majd lelkesedéssel hallgatta az ehhez fűződő gondolatait yorikótól aki viszont egyre vonzóbb lett... ő sem volt aza "szevasz, baszunk?" típus így telt múlt az idő és nem haladt az ügy. telma közben lecserélte mícset a szappanoperahősünket, illetőleg mícs eltűnt másokkal ismerkedni, így maradt rúth. rúth úgy nézett ki mint egy echte angol, és úgy tűnt ugyanolyan jó szolgálatot tesz majd mint elődje.

az idő haladtával norikó egyre csak józanodott hiszen abbahagyta az alkoholfogyasztást már az előző helyen, viszont telmának sikerült szinten tartania magát nem kevés sörrel. telma kötelezte norikót h invitálja meg a fiúkat egy reggeli teára. norikó nem merte felhozni a témát, de aztán jött a jól árnyalt szöveg. "lassan mennem kéne mert a kutyám egyedül van otthon, mondom egyedül, mert szülőanyám vidéken testvérem meg már nem él velünk". és ez hiába szánalmas gyerekek, de ha hiszitek ha nem de bevált. yorikó megkérdezte megnézheti e a lakást, szereti látni hogy más kultúrák hogy élnek. telma állapotát az is jól tükrözi h norikó ezt a jó hírt rögtön közölte vele, de nem sikerült felfognia h a finisben vannak. yorikó felment az emeletre közölni terveit a fent tartózkodód 2 barátjával. addig rúth már odáig elment h telma vállát simogatta, amire telma természetesen utólag nem emlékezett. az események nem túl pörgős tempója miatt az óra mutatója 5 óránál járt.

norikó várt, telma próbált tovább diskurálni rúth-al. telt múlt az idő továbbra is már fél 6 fele járunk gyerekek, amikor norkió már nem bírja tovább és kiveszi a kabátját, de telma még rábeszéli várjon. és milyen igaza volt érdemes volt várni, mert pár perc elteltével norikó észrevette h yorikó jön vissza széles mosollyal karöltve egy szőke úrihölggyel, majd elvonulnak a bárpult hátsó részéhez bensőséges dikurzust folytatni. mit gondoltok kedves gyerekek norikó agyfaszt kapott e vagy sem? vett egy nagy levegőt ami kb 5 percig tartott, majd ultimátumot adott telmának h azonnal hazamennek a maradék faszt is hátrahagyva vagy itt hagyja barátnőjét.

telma nem mondott le olyan könnyen rúth-ról mert még vagy 2 percig próbálta felfogni a helyzetet, majd reménykedve kérdezte meg h nem mehetne e kicsit később norikó után. de norikó szigorúan elutasította ezt a lehetőséget fel is utat le is utat mutatva kétségbeesésében még telmának is. majd kiviharzott a helyszínről sírásra gördülő ajkaival. várta telmát aki csak nem akart jönni, aztán dühében elindult haza.

egy sms-t azért megeresztett hátrahagyott barátnőjének aki utolérte nem sokra rá. h elmondhassa rúth miközben azt tanácsolta neki h ne engedje haza egyedül norikót nyelvével megpróbálta inzultálni telma szájüregét. erre telma is berágott és fák yút adott cserébe azzal. így maradt a két lánynak vígaszul a megmaradt barátságuk. mi ebből a tanulság gyerekecskék? szóljatok ha rájöttetek, mert mi még nem...

mint azt az előző retkemben megszellőztettem, a mai főétel a kedves bolond törzsvendégek álá mozi.

ha az ember kicsit is odafigyel észreveszi, h mindenhol ott vannak. nincs menekvés! így, érdemes tanulmányozni őket ha már egyebet nem tehetünk. általában az emberek mintha futószalagon jönnének mennének a moziban. ajtón be,vécére be, vécéről ki,terembe be, teremből ki,vécére be, vécéről ki, ajtón ki. de néha nyílik a tolóajtó és ahogy meglátom az ismerős arcot regvest megfagy bennem a szar. hogy most vajon mit fog alkotni. két csoport van, az egyikben azok vannak akik tiszteletüket teszik a moziban de, soha még egy filmre nem ültek be. a másik sajnos mindig beül...

az első csoportba tartozik az operaénekes. ahogy meglátom h betért hozzánk futok hátra ahol biztos nem vesz észre. szerintem 20 éve 65 évesnek néz ki, középmagas vékony lófarokba kötött zsíros hajjal. nagyjából minden nap betér hozzánk, hogy leüljön az előcsarnokban és elfogyassza az üres zsemléjét, amit sajnos nem siet el, tán nem is tud mert a valamikori agyvérzése (amit lehet még az előcsarnokban kapott, mert egyszer onnan vitte el a mentő...)nem teszi lehetővé, így minimum 20 perc. aztán odamegy a pénztárhoz és kér 20 forintot a gyógyszereire, azt rendre meg is kapja. átmegy a kávézóba, újságért, majd az előcsarnokon át elhagyja a helyiséget. mindig kedélyesen köszön, megkérdezi amit megkérdez én sajnos egy árva szavát nem értem mert motyog, de a rutinos pénztárosoknak már ez sem jelent problémát. nade miért is menekülök előle? a visszatérésem elején, még nem tudtam h igenis futásnak kell eredni érkeztekor, így köszöntöttem és a helyenem maradtam védtelenül. oda is jött, motyogott majd nyújtotta a hajából kivett hajgumit. és motyogott tovább. mondtam,h sajnos nem értem, aztán arra gondoltam,h ajándékba akarja adni, de elutasítottam mondván az én hajamban is van köszönöm, így nem venném hasznát. de sajnos taktikát váltott, megfordult h mutassa az ő hajába kell aza szar. hálistennek akkor épp esett kint, így a zsír és a víz kellő tartást adott csodás fejdíszének. nem volt mit tenni, öklendezve bár de beleoperáltam a hajzuhatagába. aztán egy háromnegyedórás kézmosással próbáltam elfelejteni az egészet. sajnos nem sikerült... így szégyen nem szégyen, de én futok amerre látok ha ő előbukkan.

a másik a sokcsattos néni. 40 körüli, 600 hullámcsatt van a hajában, nem tudom eldönteni h hajléktalan e vagy sem. bejön az előcsarnokba, kicsit bizalmatlanul körbenéz és ha nincsenek túl sokan akkor az oszlop mögé rejtőzve nézi a tévén az előzeteseket, de vagy fél órán keresztül. teljesen elbűvöli. egyszer volt nála egy palack amit végig szorongatott. nekem pont hátra kellett mennem, termet mézni vagy valami, így csak utólag tudtam meg, h elejtette véletlenül a palackot és úgy megijedt, h bocsánatért esedezve kirohant a moziból a palackot is hátrahagyva.

van a két csoport között egy átmeneti státuszban lévő egyed is. ő annó volt a büdös bácsi aki sajnos mindig vett jegyet. elképesztően büdös, mindig ugyanabban a nadrágban és mellényben valamint horgászsapkában díszeleg. vékony gonosz szemei vannak és még az operaénekesnél is érthetetlenebbül kommunikál. a pénztáros tudta h olyan helyre kell adnia a jegyét ahol senki nem ül a környéken, én meg le se szaggattam a jegyét csak a levegőmet bent tartva mutogattam merre menjen. a film után meg be kellett fújni illatosítóval a termet. mivel más nem volt teszkós bútorápolóval tettük ezt, ami még ótvarabbá tette az illatözönt. ez még a visszatérésem előtt volt. de mostanában-legalábbis ahogy eddig láttam- csak bejön tesz pár durcás kört és kimegy.

 hála a pénisznek van helyette a büdös bácsi kettő! ő mostanában mindig az utolsó előadásra vesz jegyet, a kezdés előtt minimum fél órával beül az előcsarnokba és elalszik. neki még valahogy lekezelem a jegyét, bár nem szívesen ki tudja hol melengette addig. a film után bemegy a vécére és megtiszteli székletével azt. minimum 20 perc maga a trónolás, a kezét is vagy 5 percig mossa a szárítást se veszi félvállról, vagy háromszor újrakezdi. el lehet képzelni ahogy a gépész és én ott várjuk a ruhatárnál, h végezzen már, és tán had mehessünk végre haza. ő kedélyesen kicsoszog a toálettről, közli h jó volt a film majd jóéjszakát kivánva 500 év alatt ki is ér az ajtóig.

mindannyiukat várjuk szeretettel vissza!

a többit majd később...