mint azt az előző retkemben megszellőztettem, a mai főétel a kedves bolond törzsvendégek álá mozi.
ha az ember kicsit is odafigyel észreveszi, h mindenhol ott vannak. nincs menekvés! így, érdemes tanulmányozni őket ha már egyebet nem tehetünk. általában az emberek mintha futószalagon jönnének mennének a moziban. ajtón be,vécére be, vécéről ki,terembe be, teremből ki,vécére be, vécéről ki, ajtón ki. de néha nyílik a tolóajtó és ahogy meglátom az ismerős arcot regvest megfagy bennem a szar. hogy most vajon mit fog alkotni. két csoport van, az egyikben azok vannak akik tiszteletüket teszik a moziban de, soha még egy filmre nem ültek be. a másik sajnos mindig beül...
az első csoportba tartozik az operaénekes. ahogy meglátom h betért hozzánk futok hátra ahol biztos nem vesz észre. szerintem 20 éve 65 évesnek néz ki, középmagas vékony lófarokba kötött zsíros hajjal. nagyjából minden nap betér hozzánk, hogy leüljön az előcsarnokban és elfogyassza az üres zsemléjét, amit sajnos nem siet el, tán nem is tud mert a valamikori agyvérzése (amit lehet még az előcsarnokban kapott, mert egyszer onnan vitte el a mentő...)nem teszi lehetővé, így minimum 20 perc. aztán odamegy a pénztárhoz és kér 20 forintot a gyógyszereire, azt rendre meg is kapja. átmegy a kávézóba, újságért, majd az előcsarnokon át elhagyja a helyiséget. mindig kedélyesen köszön, megkérdezi amit megkérdez én sajnos egy árva szavát nem értem mert motyog, de a rutinos pénztárosoknak már ez sem jelent problémát. nade miért is menekülök előle? a visszatérésem elején, még nem tudtam h igenis futásnak kell eredni érkeztekor, így köszöntöttem és a helyenem maradtam védtelenül. oda is jött, motyogott majd nyújtotta a hajából kivett hajgumit. és motyogott tovább. mondtam,h sajnos nem értem, aztán arra gondoltam,h ajándékba akarja adni, de elutasítottam mondván az én hajamban is van köszönöm, így nem venném hasznát. de sajnos taktikát váltott, megfordult h mutassa az ő hajába kell aza szar. hálistennek akkor épp esett kint, így a zsír és a víz kellő tartást adott csodás fejdíszének. nem volt mit tenni, öklendezve bár de beleoperáltam a hajzuhatagába. aztán egy háromnegyedórás kézmosással próbáltam elfelejteni az egészet. sajnos nem sikerült... így szégyen nem szégyen, de én futok amerre látok ha ő előbukkan.
a másik a sokcsattos néni. 40 körüli, 600 hullámcsatt van a hajában, nem tudom eldönteni h hajléktalan e vagy sem. bejön az előcsarnokba, kicsit bizalmatlanul körbenéz és ha nincsenek túl sokan akkor az oszlop mögé rejtőzve nézi a tévén az előzeteseket, de vagy fél órán keresztül. teljesen elbűvöli. egyszer volt nála egy palack amit végig szorongatott. nekem pont hátra kellett mennem, termet mézni vagy valami, így csak utólag tudtam meg, h elejtette véletlenül a palackot és úgy megijedt, h bocsánatért esedezve kirohant a moziból a palackot is hátrahagyva.
van a két csoport között egy átmeneti státuszban lévő egyed is. ő annó volt a büdös bácsi aki sajnos mindig vett jegyet. elképesztően büdös, mindig ugyanabban a nadrágban és mellényben valamint horgászsapkában díszeleg. vékony gonosz szemei vannak és még az operaénekesnél is érthetetlenebbül kommunikál. a pénztáros tudta h olyan helyre kell adnia a jegyét ahol senki nem ül a környéken, én meg le se szaggattam a jegyét csak a levegőmet bent tartva mutogattam merre menjen. a film után meg be kellett fújni illatosítóval a termet. mivel más nem volt teszkós bútorápolóval tettük ezt, ami még ótvarabbá tette az illatözönt. ez még a visszatérésem előtt volt. de mostanában-legalábbis ahogy eddig láttam- csak bejön tesz pár durcás kört és kimegy.
hála a pénisznek van helyette a büdös bácsi kettő! ő mostanában mindig az utolsó előadásra vesz jegyet, a kezdés előtt minimum fél órával beül az előcsarnokba és elalszik. neki még valahogy lekezelem a jegyét, bár nem szívesen ki tudja hol melengette addig. a film után bemegy a vécére és megtiszteli székletével azt. minimum 20 perc maga a trónolás, a kezét is vagy 5 percig mossa a szárítást se veszi félvállról, vagy háromszor újrakezdi. el lehet képzelni ahogy a gépész és én ott várjuk a ruhatárnál, h végezzen már, és tán had mehessünk végre haza. ő kedélyesen kicsoszog a toálettről, közli h jó volt a film majd jóéjszakát kivánva 500 év alatt ki is ér az ajtóig.
mindannyiukat várjuk szeretettel vissza!
a többit majd később...
